Brüzs?! Éveken keresztül álmaim úticéljai között szerepelt ez a város és mivel valamivel közelebb áll hozzánk a francia, mint a holland nyelv, nálunk a francia neve, Bruges terjedt el. Az amúgy lengyel várost, Gdanskot sem lőjük be a német gyökerekkel büszkélkedő városként, Danzigként és főleg a helyieknek nem reklámozzuk a kellemetlenül elsülhető német megnevezését. A Nyugat-Flandria tartomány, mivel flamand nyelvű, Bruggéhez közeledve, csak így volt látható az útszéli táblákon. Végül az egyik souvenir boltban a város nevének helyes kiejtésére megkaptam a mindent tisztázó választ: Bröhhe (Brugge)!
Amszterdam és Szentpétervár után ezt a várost is sokszor az Észak Velencéjének nevezik, hiszen számos csatorna szeli át. De nézzük is meg, hogyan szerezhette ezt a rangosnak látszó elnevezést és a város polgárainak miből telt fényűző palotákra! A 13. században megjelent a Genovai Köztársaság első kereskedelmi flottája, majd a velencei gályák és a kasztíliai gyapjúkereskedők is ellepték a kikötőjét. A tengerrel való összeköttetés, a Boudewijnkanaal csak a 20. század elején készült el, de akkor a hajók hogyan vitorláztak be a városba? A megoldás abban rejlik, hogy Brugge egykoron tengerparti város volt, a tőle északabbra fekvő települések pedig egy szigeten helyezkedtek el. Idővel az Északi-tenger ezen része eliszaposodott és feltöltődött, de mindig maradt természetes kapcsolata a tengerrel. Belgium elbűvölő városainak a legszebbike, Brugge, de csak hangyányival marad el a többi látnivalója, bemelegítésképp nézd meg azokat is 〈klikk>>>zászlóra〉:
Brugge kereskedelme kiemelkedett még a Hanza-szövetség városai közül is, így nem véletlenül helyezte ide ez a társaság az egyik központi irodáját. A történelmi óvárosa a középkor óta alig változott, így az egész belváros számos más emlékkel együtt 2000 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Bringával körbe is tekertem az ikonikus csatornák mentén, kiemelkedően kellemes élmény volt, mivel az autók nincsenek kitiltva, de a közlekedésben mindenhol előnyük van a gyalogosoknak és kerékpárosoknak. Minden kapujánál, így a keleti Kruispoortnál is kitettek egy táblát és onnét kezdve gyakorlatilag minden a világörökséghez tartozik. Rögtön jobbra holland hangulatban lehet részünk, mivel a Bonne-Chière szélmalom áll emlékként, mivel azt még 1911-ben hozták egy másik városból.
Vajon mi ez a sok bevakolatlan téglaépület Belgiumban, a gazdag középkori polgárok talán ezen spóroltak? A válasz egyszerű, mert ez a középkor egyik stílusa volt, a gótikán belül is a tégla gótika, de a számunkra elsősorban a kőgótika ugorhat be 〈lásd>>>Mátyás-templom〉. A Balti-tenger környékén, a Hanza városokban a tégla volt az elterjedt építési mód, mivel a természetes kő alapanyag hiánycikk volt, de megtalálható egészen a déli Itáliában, Siena 〈Bővebben>>>〉 vörös téglás főterén is. A 16. századtól viszont már a még izgalmasabb tégla reneszánszról beszélünk, amit a lengyel Gdanskban 〈Bővebben>>>〉 csodálhatunk meg. Bruggében a főtér melletti Burg tér Városházája (Stadhuis) a 1421-ben kőhomlokzattal épült gótika egyik legszebb példája, aminek a pompás díszítettsége a város gazdasági és politikai erejéről tanúskodik.
A teljesen körbeépített Szent Vér bazilika (Basiliek van het Heilig Bloed) megközelítése is különleges, mivel a fotón látható „szürke” kúrián keresztül érhető el az első emeleten. A legenda szerint az itt található vér egy kristály fiolában, a keresztre feszített Jézustól származik. Az első keresztes háborúval idekerült szent vér relikviát ünnepélyes keretek között minden évben a vallási körmenettel végighordozzák, sokan középkori lovagoknak és kereszteseknek öltözve. Mindezt az UNESCO a Szellemi Kulturális Örökség részévé nyilvánította.
Ne is csigázzuk tovább Velence rajongóit, irány a csatorna! Bringával minden pikk-pakk megy, de gyalogosan sem kell pár percnél többre gondolni és már ott is vagyunk a Spiegelrei utcán, ahonnét garantáltan a legprofibb képek lőhetők. A csatorna végén található téren áll a korai németalföldi festészet egyik legkiemelkedőbb alakja és az első flamand reneszánsz tájképfestőinek egyike a 15. századból. A 90-es évek egyik népszerű kamionos sorozata, a T.I.R-nek az egyik része a festményéről, a Vörös turbános férfiről szól, aminek egyébként az eredeti címe a Turbános férfi portréja.
Játék extra képért | Szerinted ki volt ez a festő?
Ha láttál már fotót a „téves” Brüzsről, nagy biztonsággal mondható, hogy az a Rózsafüzér rakparton (Rozenhoedkaai) készült, ami a város legromantikusabb pontja. Két csatorna találkozásánál a valamikori bódékból az imádságban használatos rózsafüzért árulták, ami mostanra azért már elmaradozott. Innét indulnak a kis hajókról vezetett városnézések, ami meglepően csak pár euróba került.
Brugge fő attrakciója kétségtelenül a Nagy Piactér (Grote Markt), ahol a hagyományoknak megfelelően szerdánként még megtartják a piacnapot is. A várakozásokkal ellentétben az egész városra és a térre sem volt jellemző a tömött turista áradat, amiből a helyiek már nem kérnek. A kellemes éttermek teraszáról vagy a padok egyikéről meg lehet kényelmesen csodálni a 13. századi színes céhházak sorát, a Historium épületét, az abszolút nem kirívó neoklasszikus Tartományi Palotát (Provinciaal Hof) és a piactér egykor legcsodálatosabb magánlakását, a Cranenburg házat. A városban egy főállású harangjátékos dolgozik, aki rendszeresen ingyenes koncertet ad az 1240-ben épült Belfort 83 méter magas tornyából, ahol összesen 47 harang lakik. Ez már nem fért rá a fotóra, de nézd meg Jan Baptist van Meunincxhovetől A Brugge-i piac c. alkotásán, aminek épületei 1696 óta nem igazán változtak 〈klikk>>>festményhez〉!
Ennyi látnivaló után kapjunk is be valamit, Belgium révén ez ne legyen más, mint a sült krumpli, aminek még múzeuma is van és aminek az épülete évszázadokkal ezelőtt a Genovai Köztársaság kereskedelmi képviseletének adott otthont! Egy kézirat szerint a Meuse folyó völgyében már 1680 körül is sütötték hal helyett, amikor a folyók befagytak. Pontosítsunk itt is, hogy a hasábra itt nem a francia pommes frites használatos, hanem a flamand frieten! Ebbe az amerikai katonák is bekevertek, mivel állítólag a második világháború alatt itt ették és összetévesztették Belgiumot Franciaországgal, utána pedig otthon újraalkották. Ne legyen olyan snassz a krumpli, ezért toljunk be egy kis belga sörrel készült flamand pörköltet (carbonade flamande) hozzá (forrás: wunderlander.eu):
Érdemes bolyongani a városban, mivel csak egy pillantást akartam vetni a 115 méter magas Miasszonyunk templom (Onze-Lieve-Vrouwekerk) tornyára, ami egyébként Európa legmagasabb kőtornyának számít, közben vele szemben pedig egy csodálatos tégla épületegyüttes állt, a Szent János kórház (Sint-Janshospitaal). Flamand városokhoz hasonlóan itt is találunk beginaudvart, de a leghangulatosabb, az minden bizonnyal a leuveni volt. A tengerpart a nyíl egyenes csatorna végén található modern kikötőben is elérhető, de ha éttermes, kirakodóvásáros siófoki hangulatra vágynál, akkor irány Oostende vagy Bredene…
Belgiumban több helyen meglepetésemre kihangsúlyozták, hogy az első magyar! Remélem, hogy a Belgium I-III. részével hozzájárultam ahhoz, hogy felismerjük, Belgium nem a brüsszeli politikáról szól, hanem a több évszázados értékekről és hagyományokról, ami a gasztronómiájából is visszatükröződik! Útra fel!
