A vasfüggöny leomlásával kelet és nyugat között az építészeti különbségek is elhalványultak, ma már az új funkcionalista-konstruktivista épületek a baltikumi Stettintől az Adriánál lévő Triesztig ugyanolyan alapanyagból épülnek, szinte ugyanabban a stílusban. Unokáink jogosan kérhetnek majd számon, hogy a közelmúltban pl. a Bauhauson kívül milyen egyedit és maradandót alkottunk a számukra. Budapest és Bécs hasonlósága talán a legszembetűnőbb és nem is álmodhatunk olyan karakteres vonzerőről, mint a Cinque Terre vidám tengerparti házai 〈>>>〉, Elzász mesebeli fachwerk települései 〈>>>〉 vagy Lüneburg, egykori Hanza város téglaépületei 〈>>>〉. Tehát kedves építészek és építtetők tessék odatenni magatokat, mert nemcsak a turizmusnak van szüksége valódi értékteremtő alkotásokra, hanem a modern kor emberének szelleme is hanyatlik a lehangoló funkcionális épületektől!
Németország egészét még mindig nem lehet körbejárni a Google Mapsszel, ezért létezhetnek olyan szürke területek, amikről indokolatlanul az útikönyvek sem tesznek említést. Másrészt a német autópályákon az ég egy adta világon nem lehet semmit sem megismerni az országból, ezért néhol tessék letérni és garantáltan mindenkinek le fog esni az álla:
Alsó-Szászország egyik völgyében húzódik meg Hannoversch Münden történelmi vízivárosa, aminek óvárosában modern épületeknek nincs helye, a Városháza a 15. századból, a Werra folyón átívelő híd pedig a 13. századból érkezett, de a szimpla fachwerk lakóházak is több száz évesek. Egy belvárosi séta során feltűnhet, hogy mint a középkori városok kövezetén folydogált a szennyvíz, itt kristálytiszta patakocska csordogál. Három teret ugyanis a víz természeti erejével kötötték össze, hogy jelképezzék a három folyó városát. A tereken a víz egy oszlopról indul hullámzó vízszőnyeggel, majd vízköpőknél jelenik meg és egy bronz örvényszerű aknafedélen át tűnik el.
A 11. században román stílusban épült hildesheimi katedrális és a Szent Mihály-templom is az UNESCO rangos világörökségi listáján szerepel, de még ennél is szemrevalóbb az egész Keßlerstraße 〈>lásd 1. fotó>>>〉 a favázas házikóival. A Piactéren évszázadok óta álló fachwerk mű, a hét emeletes Hentesek Céhházát (Knochenhaueramtshaus) a világ legszebb favázas építményének tartották. Az épület szépsége olyannyira megfogta a külföldieket is, hogy egy chilei üdülőhelyen is próbálkoztak egy elnagyolt másának, a Casa Hildesheim Bavierának a felépítésével. A szemben lévő faragványokkal gazdagon díszített, négyszintes, nyeregtetős Wedekindhaus sem piskóta! Sajnos az egykori Hanza-szövetség értékes városát is többször bombázták a britek, így a csaknem 1500 házból mindössze 200 maradt meg a jövő nemzedékének, ezért a Piactér két 16. századi épületén is hiába keressük az évszázadok báját, mivel azokat csak 1989-ben rekonstruálták.
Korábban már bemutattuk a szürke-fehér házairól híres Schmallenberget 〈>Bővebben>>>〉, aminek fő karakterét a házak pala borítása (Schieferhaus) adta. A természetes eredetű vékony táblákat a Rajnai palahegységben fekvő Holthausenben bányászták és nem egyezik meg a cement és azbeszt (14%) keverékéből álló műpalával. Észak-Rajna-Vesztfáliában létezik még jó pár olyan település, ahol a palát nem csak tetőfedésre, hanem a házak homlokzatának burkolására is használták. Egy egész műemléki komplexumot találunk Hückeswagenben, mivel egykoron a Marktstraße posztóval foglalkozó lakóinak elég jól ment az üzlet, sőt aki különösen meggazdagodott, a szomszédos Bachstraßén épített magának egy kisebb kúriát. A Bergisches Haus modernnek tűnő szürke pala színét a fehér ablakokon hegyi zöld (RAL 6024) palettákkal dobták fel, ami még napjainkban is divattá válhat.
Bergisches Land (Hegyvidék) völgyében húzódik meg az aszpirin szülővárosa, Wuppertal, aminek vasútja az alábbi kép szerint nézne ki, talán nem is lenne figyelemre méltó. A valójában monorail függővasút (Wuppertaler Schwebebahn) alatta szállítja a lógó kocsiszekrényeket, ami már ugye egy fokkal izgalmasabb 〈klikk⇓fotóra⇓〉! Óriási közelmúltbeli innovációnak tűnhet, pedig egy rövid szakaszon már 1899-ben elkezdődött a próbajárata. A hálózat főleg a város Wupper folyója felett fut és a húsz korabeli megállóból csak négy fut a talajon. Németországban ez a tömegközlekedési eszköz olyannyira népszerűvé vált, hogy a Haribo édességgyártó Wuppertaler Schwebis néven forgalmazza a százlábú függővasút gumicukor másolatát.
A Ruhr-vidéket el kellett hagyni egy lenyűgöző természeti látvány reményért, mivel egészen megbízható információk arra utaltak, hogy Zwillbrocker Venn a legészakibb terület, ahol flamingók fészkelhetnek. Természetesen senki sem ígért pénzvisszafizetési garanciát, de a kilátó felé megindulva a tömegekből sejteni lehetett, hogy itt történni fog valami. A flamingó expedíció 〈>Bővebben>>>〉 keretében Spanyolországban felfedeztük már a vadon élő rózsaszín madarakat, de szinte elképzelhetetlen, hogy itt a kert végében is vígan eléldegélnek.
Visszakanyarodva az építészethez nézzük meg, hogy azért elvétve léteznek értékteremtő beruházások is, mivel az egykori NDK területén fekvő Magdeburg városa lebontott egy panelházat és a bécsi Hundertwassert 〈>Bővebben>>>〉 kérték fel a Zöld fellegvár (Grüne Zitadelle von Magdeburg) megtervezésére. A ház elnevezése a füves és fás tetőn alapul, de a ház oldalából is különböző növények indulnak meg az ég felé. A művész abban hitt, hogy szoros kapcsolat van az építészeti tervezés és az épületben élők jóléte között. Nem tévedett! 2000-ben bekövetkezett halálával a remekmű megvalósulását már nem láthatta, de 2005-ben átadásra került az építészeti projekt, amit azóta is tömegek csodálnak meg.
Unalmas Németország???
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook és Instagram oldalát, ahol extra tartalmakat is találsz: