Az Egyesült Államok légierejének (USAAF) bombázói nappal támadtak, éjszaka pedig a brit hadműveletek főként ipari városok ellen mértek csapást. 1944. március 6-án több mint 700 nehézbombázó a Nyolcadik Légierő (The Mighty Eighth) 800 kísérő vadászgépével együtt számos célpontot támadott Berlinben és ledobta az első amerikai bombákat a Harmadik Birodalom fővárosára. A D-napon több mint 2.300 bevetést hajtottak végre a Nyolcadik légierő nehézbombázói a normandiai és a cherbourg-i inváziós területeken. Az egykori Magyarország részéről érdekesebb a Tizenötödik légierő, mivel az 1943. november 1-től a Dél- Olaszország bázisairól bombázta Európát. Első parancsnoka Jimmy Doolittle tábornok volt, akinek az irányítása alatt 90db B-24 Liberator és 210db B-17 Flying Fortress állt.
illusztráció forrása: Fortepan / National Archives
A duxfordi Imperial War Museum kiállításán keresztül megismerhettük már a Brit Királyi Légierő (RAF) gépeit >Bővebben>>>, most pedig az USAAF bombázóit, amelyek közül néhány hazánk felett is járt bevetésen. A B–25 Mitchell közepes bombázónak a gyártási darabszáma a háború alatt megközelítette a 10.000-et. A legendás P–51 Mustang vadászgépük mellett a North American Aviation Inc. amerikai repülőgépgyártó vállalat 1940-ben elkezdte gyártani a texasi Forth Worthben és Kansas Cityben is. Később különben a North American állította elő az Apollo űrhajót, a Saturn V holdrakéta második fokozatát, majd az űrrepülőgépeket is. B–25 Mitchellt folyamatosan fejlesztették, növelték az üzemanyagtartály kapacitását és robotpilótát, hordozható oxigéntartály, jégtelenítő rendszert, ill. kabinfűtést is kapott extraként, de előnye volt, hogy repülőgép-hordozóról is fel tudott szállni. Egyik példányát már megvizsgálhattuk a hollandiai Oorlogsmuseumban >Bővebben>>>
Consolidated által 1935-től gyártott 3.308 darab PBY Catalina egy tengeri járőrbombázó, kutató-mentő hidroplán, légi tűzoltó, de használták teherszállítóként is. Leginkább a csendes-óceáni hadszíntéren alkalmazták, Európában a feladataik közé tartozott a Szovjetuniónak Lend-Lease keretében szállított konvojok kísérése Murmanszkba. Két Consolidated Catalina az észak-írországi Archdale Castleból felszállva csatlakozott a német Bismarck csatahajó kereséséhez és Bresttől mintegy 1280 km-re északnyugatra meg is találták, amit nem sokkal később a HMS Ark Royal repülőgép-hordozó gépei elsüllyesztettek.
illusztráció
A Boeing által gyártott 12.731 db B-17 Flying Fortress több bombát dobott le, mint bármely más amerikai repülőgép a második világháborúban. A szövetségesek európai stratégiai bombázási kampányának részeként angliai bázisokról szálltak fel az USAAF kötelékében. A B-17 fegyverzete 5-13db Browning géppuskából állt, hasznos teherbírása 2.200 kg bomba volt, amit négy Pratt & Whitney R-1690 Hornet radiálmotor repített a magasba. A RAF-nál az 1941. július 8-i első hadműveletük Wilhelmshaven ellen sajnos sikertelen lett, így a megmaradt Fortress I repülőgépeit átadta a Coastal Commandnak , hogy az Azori-szigetekről nagy hatótávolságú tengeri járőrrepülőként használják. Az USAAF nem sokkal a háborúba való belépés után B-17E-kkel megkezdte légierejének telepítését Európába, a Nyolcadik légierő egységei 1942. május 12-én érkeztek meg a London melletti High Wycombe-ba. Az Európa feletti első nehézbombázó támadásán, 1942. augusztus 17-én 12db B-17E vett részt, a vezető repülőgépét Paul Tibbets őrnagy irányította és négy RAF Spitfire IX-es század kísérte a franciaországi Rouen vasúti rendező pályaudvara ellen. A Nyolcadik légierő ezután a schweinfurti golyóscsapágygyárakat vette célba, majd Regensburgban a Messerschmitt gyárat támadták és a Wiener Neustädter Flugzeugwerkét (WNF), amely Bf 109 vadászgépeket gyártott. Később már P-51 Mustang és a P-47 Thunderbolt >Bővebben>>> vadászgépek kísérték a bombázókat egészen a célpontig, amik extra üzemanyagtartályokkal voltak felszerelve. A leghíresebb Flying Fortress a Memphis Belle lett, amely a Nyolcadik légierőnél teljesített 25 bevetést, így kiváló alapot nyújtott a róla készült filmnek is.
A 4 db Pratt & Whitney motoros Consolidated B-24 Liberatorok az egykori Magyarország felett is gyakran megfordultak, amikből körülbelül 18.500 db-ot gyártottak számos változatban, köztük több mint 4.600-at a Ford által. Az Ypsilanti (Michigan állam) székhelyű Willow Run Bomber gyárban a csúcson 59 percenként állítottak elő egy B-24-est, ami akkora ütemű volt, hogy a termelés meghaladta a katonaság repülőgép-használati igényét. Lawrence D. Bell, aki egyébként a helikoptereivel vált híressé, 1929 és 1934 között ebben a gyárban dolgozott operatív vezetőként. A Nyolcadik légierő harci konfigurációjában a repülőgép 3.600 kg bombát szállított és tizennégy géppuskával szerelték fel. Legfeljebb 7.600 méter magasságba tudott emelkedni, jóval alacsonyabbra, mint egy B-17, de 16-24 km/h-val gyorsabban repült. Ezek a Liberatorok jelentős mértékben hozzájárultak a szövetségesek győzelméhez a német tengeralattjárók elleni atlanti-óceáni csatában, mivel képesek voltak meglepetésszerű légitámadásokat végrehajtani a felszínre került tengeralattjárók ellen.
Az Egyesült Államok hadseregének légiereje arra a következtetésre jutott, hogy a Boeing B-17 Flying Fortress nem lenne megfelelő a csendes-óceáni hadszíntér számára, ezért belekezdtek a B-29A Superfortress megépítésébe. A tervezés és a gyártás mai áron 49 milliárd dollárnak felelt meg, jóval meghaladva a Manhattan Project költségét, így a B-29 programot a háború legdrágább programjává tette. Boeing által gyártott nehézbombázónak a Browning M2-es géppuskával felfegyverzett távvezérelt tornyai adták a védelmét, amiben a legénység először élvezhette a teljes kabinnyomás alatti kényelmet. Az újramotorozott B-50 Superfortress Lucky Lady II volt az első repülőgép, amely 1949-ben 94 órás repüléssel, megállás nélkül körberepülte a világot. Németország ellen 1942-től távoli egyiptomi bázisokról kezdték bevetni, a Brit Királyi Légierő (RAF) a háború alatt nem kapott belőle, csak 1950-től repülhetett rajta.
A leghíresebb B-29-es a Silverplate sorozat volt, amit a Manhattan Projekthez alaposan átalakították a nukleáris Thinman vagy a Fatman fegyverek szállítására. Egy ilyen Silverplate 1945. augusztus 6-án dobta le az első, Little Boy nevű bombát Hirosimára, amit Paul Tibbets ezredes vezetett, akinek az édesanyjától, Enola Gaytől kapta a gép a nevét. A gép az Észak-Mariana-szigetekhez tartozó Tinianról szállt fel és körülbelül hat óra repülési idő után a japán Hirosima városát célozta meg. 08:15-kor történt kibocsátás a tervek szerint zajlott, és a Little Boy fedőnevű bombának 53 másodpercbe telt, hogy a 9470 méter magasan repülő gépről lezuhanjon az előre meghatározott detonációs magasságra, körülbelül 600 m-re. A gép legénysége 18,5 kilométert tett meg, mielőtt megérezte a robbanás lökéshullámait, amikor a bomba a város mintegy háromnegyedét már elpusztította. A második nukleáris támadásban Enola Gay is részt vett Kokura város elsődleges célpontjának időjárás felderítő repülőgépeként. A felhők és a sodródó füst azt eredményezte, hogy Bockscar nevű gép Nagaszakit, egy másodlagos célpontot a Fat Man bombával semmisített meg.
forrás: Smithsonian National Air and Space Museum
1943. novemberétől az USAAF az olasz Foggia támaszpontról dél-franciaországi, németországi, lengyelországi, csehszlovákiai, balkáni és nem utolsó sorban magyar célpontokat tudott elérni. 1944. októberére elsőbbséget élveztek az olajipari célpontok elleni támadások Budapesten, Komáromnál >Bővebben>>>, Győrnél és Pétfürdőnél. 1944. április 3-án sor került az első nagyobb horderejű bombatámadásra, amit aztán a háború végéig sok száz szőnyegbombázás követett. Az egyik tipikusnak tekinthető támadás során, 1944. április 13-án az amerikai légierő 535 nehézbombázója szállt fel a budapesti és győri repülőterek, repülőgépgyárak, valamint a bródi vasúti csomópont bombázására. A hazai repülőgépgyárakat, a szigethalmi Horthy-ligeti Dunai Repülőgépgyárat >Bővebben>>>, a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép-motorgyárat, a győri Magyar Waggon- és Gépgyárat súlyosan megrongálták, de a repülőgép-gyártást mégis sikerült fenntartani egészen 1944 őszéig. A hazai légvédelmi tüzérségünk >Bővebben>>> mellett a 101. Puma vadászrepülő osztály szállt velük szemben Héja >Bővebben>>> és Bf 109 >Bővebben>>> vadászgépekkel.
illusztráció forrása: Fortepan / National Archives
A szövetséges repülőgépek által a náci Németországra és megszállt területeire ledobott nagyjából 1,5 millió tonna bombából több mint 640.000 tonnát (42,6%) B-17-esekről dobtak le. Az amerikai légierő pontos statisztikája szerint a bombázóik Magyarországon összesen 22.228 tonna bombával pusztítottak. Az 1946. évi magyar statisztikai adatok szerint a mai Magyarország 3.122 helysége közül 1.024-et ért bombatámadás és a lakosság becsült vesztesége pedig mintegy 20 ezer fő volt.
Nyugodjanak békében!
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
Duxfordba egyszerűen el lehet jutni a London melletti Stansted repülőtérről, de ha már ott jártunk, ne hagyd ki London nevezetességeit sem:
