A D-nap 80. évfordulója alkalmából az I. részben >>> már megnéztük a partraszállás egyik oldalát, most az amerikai hadsereg kitartó erejét mutatjuk be az Omaha Beachen. A náci Németország a csaknem elkészült Atlanti fallal főleg Calaisnál várta a partraszállást, aminek elképesztő erődítmény rendszerét korábbi cikkben >>> fedezheted fel, Normandiában is jelentős védelemmel várták az inváziót.
A szövetséges haderőnek Omahával >Térkép>>> az elsődleges célja az volt, hogy 8 kilométer szélesen összekapcsolja a nyugati Utah és keleti Gold partszakaszokat. Nem sokkal 05:00 után a németek Port-en-Bessinben hajókat jelentettek a partoknál, amik 05:30-kor tüzérségi tüzet nyitottak. 06:00-kor az Egyesült Államok Légierejének több száz B-24 Liberator nehézbombázója >Bővebben>>> előző nap után visszatért és ismét bombázni próbálta Omahát. A felhős égbolt és az akkor már a parthoz közeledő csapatok védelmére vonatkozó parancs alapján a bombázók 5 km-re arrébb dobták le terhüket, így a bunkerek nagyjából épségben vészelték át a bombázásokat. A partraszállást a tervek szerint 06:30-kor kezdték volna dagály idején és öt perccel előtte kétéltű DD-tankokkal törték volna meg a védelmet, de a 29 db harckocsiból mindössze kettő ért ki a partra.
A támadókat mostoha terepviszonyok, széles, fedezék nélküli partsáv és mögötte meredek sziklafal fogadta. A cél az volt, hogy 2 óra alatt felszámolják a parti védelmet, de az meglepően erősnek bizonyult és jelentős veszteségeket okozott a partraszálló amerikai csapatoknak. A D-napra tervezett 2400 tonnányi készletből csak 100 tonna került partra, az elszenvedett áldozatok pontos száma nem ismert, a források 5000 és több mint 6000 halott, sebesült és eltűnt között változnak. A Ryan közlegény megmentése c. film is az Omaha Beachen zajló csatával nyitott, ami a legigényesebb jelenetének bizonyult, mivel a négyhetes filmfelvétel 12 millió dollárba került és 1500 színészt vetettek be.
A partraszállás eseményeit és annak széles körű eszközeit bemutatja a parttól nem messze lévő Overlord Museum, ahol találunk a filmekben gyakran feltűnő Higgins-csónakból (LCVP) is egy példányt. A szicíliai partraszállás során már bejáratott és Browning géppuskával felszerelt hajó egy szakasz, azaz 36 fő katonát tudott szállítani 22 km/h-ás sebességgel. A GMC által gyártott kétéltű DUKW >Bővebben>>> viszont csak 24 főt tudott partra tenni és a jelentések szerint néhány fel is borult. Ennél nagyobb LCM-et Norvégiában és a francia Dieppenél alkalmaztak, a valódi hajónak kinéző LCI már 200 katonát is szállíthatott. A legnagyobb monstrum, az LST nyitható orrából akár egy tank is kigördült Normandia homokos partjára, ami számos fegyverrel és daruval is fel volt szerelve.
A támadóknak nem sikerült valamennyi kitűzött célt elérniük, így elmaradt egyelőre Caen elfoglalása is. A nap végére 156.115 szövetséges katona lépett francia földre az öt elfoglalt partszakaszon, de mintegy tízezer szövetséges katona esett el, sebesült meg vagy tűnt el. 1944. június 6. és augusztus 30. között az Overlord hadművelet teljes katonai veszteséglistáján 209 ezer szövetséges és 216 ezer német katona szerepel. A Normandiai Amerikai Temető (Cimetière Américain de Normandie) azoknak az amerikai katonáknak és civileknek tiszteleg, akik a második világháború alatt a normandiai csatában haltak meg. Bejáratánál látványos múzeumi gyűjteménye között a cricket, a Rupert bábú, a cseh sün és a Jeep is szemügyre vehető.
A tengerpartot is erődítménnyé alakították a hajók és kétéltűek ellen fatörzsekre erősített vaspengékkel, amit Rommel-spárgának neveztek, ennek hatékonyságát szögesdróttal növelték, aknákkal a tetejükön. Ezek után következtek a nagy számban használt gúla alakú sárkányfogak 〈klikk>Bővebben<〉. Komolyabb kivitelezésű volt a belga kapu, a betonvasból álló tetraéder, de a legelterjedtebben a cseh sün néven elhíresült acél tankcsapdát használták. Rommel elrendelte még a mezők elárasztását is, hogy a vízbe szálló ejtőernyősök megfulladjanak, de a nyílt terepen is alkalmaztak Rommel-spárgát a vitorlázógépek ellen. A legnagyobb akadályt viszont a természetes bokázsok (bocage), vagyis a fákból és bokrokból álló sövények okozták, amin csak az szarvakkal felszerelt Rhino tankokkal tudtak áthatolni.
A szellemhadsereg egy létező alakulat volt az amerikai erőkön belül, amit 1945 után több évtizedeken keresztül titokban tartottak. Legfőbb céljuk a megtévesztés művészetével az volt, hogy a náci csapatokat meggyőzzék arról, hogy a szövetségesek a La Manche csatornán, Calais környékén fognak partra szállni, nem pedig Normandiában. Az 1100 fős fantomalakulat több mint 600 áltankot, álteherautót fújt fel, repülőtereket hozott létre, hozzá pedig fából repülőket épített, de hamis rádióüzeneteket is küldött. A Titanic hadművelettel több száz próbabábú ejtőernyőst, zajkeltőt és kisszámú különleges csapatot dobtak le a valódi normandiai célzónáktól távolabbi helyekre. Próbálták elhitetni a német védőkkel, hogy nagy erők landoltak, csapatokat vonva el a partvonaltól. Ezeket a 80 cm-es bábúkat, Ruperteket zsákvászonból készítették és szalmával vagy zöldhulladékkal töltötték meg. A német kommunikáció lehallgatásai azt bizonyították, hogy a földet érések egy részét valódinak hitték és némi zavart is keltettek a normandiai invázió korai szakaszában.
Erwin Rommelnek a Pointe du Hoc ütegnél tett nyilvános látogatását az invázió előtt híradóban terjesztették, hogy eltereljék a figyelmet a Maisy ütegről. A partraszállás reggelén a USS Texas csatahajó ágyúi kezdték lőni a partot, ennek során tíz kilotonnányi robbanóanyagot lőttek ki Pointe du Hoc-ra, ami megegyezik a Hirosimára dobott atombomba erejével. Ezután James E. Rudder ezredes a 2. Ranger zászlóalja hatalmas veszteségek árán felküzdötte magát a Pointe du Hoc 30 méteres szikláira, azonban döbbenten vették tudomásul, hogy az ágyúk nincsenek a helyükön. Így nem volt más hátra, mint Pointe du Hoc kudarcát hatalmas amerikai sikerré változtassák. Az erődítések egy része még mind a mai napig megtalálható eredeti állapotában úgy, hogy a bombatölcséreket sem temették be.
A Batterie Maisy tüzérségi üteget titokban a Wehrmacht építette a normandiai Grandcamp-Maisy falu közelében, ami lefedte az Omaha Beach és az Utah Beach körüli szektorokat. A Maisy-t szigorú biztonsági intézkedés mellett a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és Lengyelországból idevezényelt kényszermunkásokkal építtették fel. Tűzereje igen jelentősnek mondható a Todt-szervezet 1942-es dokumentuma alapján, mivel az hat darab 155 mm-es francia sFH414 tarackkal, egy brit 25 fontos tábori tüzérségi löveggel, két francia Renault harckocsi toronnyal betonba ágyazva, valamint több 37 és 20 mm-es légvédelmi fegyverekkel volt felvértezve. Nyolc 88 mm-es löveg őrizte Maisy északi megközelítését, míg négy 88 mm-es a déli megközelítést. Gary Sterne brit hadtörténész és gyűjtő a 2014-ben megjelent könyvében leírta, hogy Rudder nem engedelmeskedett a parancsnak, miszerint Pointe du Hoc bevétele után menjen tovább Maisybe. Ez három napig lehetővé tette a Maisy-i lövegek számára, hogy a partraszállás után három napig a csapatok ágyúzzák a két szektort. A D-nap után az üteget 1-2 méteres földdel fedték be és 60 év hallgatás következett…
Sterne 2004 januárjában fedezte fel újra Batterie Maisy-t egy kézzel rajzolt térkép alapján, amelyet egy amerikai egyenruha nadrágzsebében talált. Figyelembe véve Pointe du Hoc jelentőségét, valóban megdöbbentő lenne, ha kiderülne, hogy a Rangerek d-napi hősiessége hiábavaló volt. Gary Sterne ugyanis azt állítja, hogy egy hatalmas hírszerzési kudarc vezetett az Omaha Beach mészárlásához. Emellett azt is fenntartja, hogy Maisy építményei csekély mértékben vagy egyáltalán nem szenvedtek kárt, ami következtetésekre ad okot. Személyes beszámolók alapján a német védők eldobták a fegyvereiket, azonban néhány SS-tiszt hátba lőtte néhány saját katonáját, akik megpróbálták megadni magukat. 2006 júniusában a helyszínt először nyitották meg a látogatók előtt, hogy Normandia legjobban őrzött titka napvilágra kerüljön…
Az invázió előrenyomulásával biztosítani kellett a megfelelő utánpótlást Franciaországon belül, így kialakították a teherautókkal ellátott útvonalat, a Red Ball Expresst >>>.
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
Források:
historynet.com/Does Pointe du Hoc Still Matter
The Telegraph/ Amateur historian unearths Nazi battery
Wikipedia
