A Szaharában sokak számára semmi sincs és mégis milyen tiszteletet parancsoló! Szinte letaglóz a nagyságával, szélsőségeivel és az erejével. Filmek is nyújthatnak ilyen élményt, de ahhoz hogy megérezd ezt a nagyszerűséget, egyszer látni kell a nagy homoksivatagot. Szerencsére nekem megadatott a lehetőség, viszont kissé zavartan éreztem magam, amikor a homokdűnék között tevegeltünk a szakadó esőben. Abban az évben talán csak aznap esett! Ezek a szélsőségek hazánkban nem kaphatók el, viszont a homok, az ott lapul a Duna-Tisza köze növényzete alatt, sőt néhol elő is bukkan. Némi szélsőség nálunk is fülön csíphető, mivel a „sivatagos” vidék közepén, mint egy zöld oázis bújik meg egy lápvidék. Ha pedig a Dunán átkelünk, pár kilométer autózás után már Arizona vörös sziklái között érezhetjük magunkat.











