Palócföld híres, nevezetes faluja, Hollókő. Legendája szerint a 13. században a helyi földesúr elrabolta és az épülő várába zárta a szomszéd nemes asszonyát. Az asszony dajkája boszorkány volt és az ördögöt rávette, hogy a fiait változtassa hollóvá. Kőről kőre elhordták a várat, így kiszabadították az asszonyt, mellékesen a közeli dombon egy új várat építettek a feleslegessé vált sziklákból. Egy másik monda szerint viszont egy gőgös nemes elkezdte a saját kis várát építeni, ezzel egy időben pedig egy asszonyt is szerzett magának rablással. Azzal viszont nem számolt, hogy a hölgy rendelkezett két idomított hollóval és ezek éjjel elhordták a nappal felrakott köveket. Az asszony végül kiszabadult, mivel a hollók gyorsabbak voltak, mint a kőművesek...

...egy rövid szünet után köszöntöm a visszatérő és az új olvasókat is az Azori-szigetek kellős közepéről, São Miguelről! Az I. részben, az Azori-szigetek illata (kattints rá és olvashatod) c. bejegyzésben egy kis ízelítőt kaphattatok egy teljesen más világról. Nem tudom mennyire sikerült átadni, próbálkozni mindig lehet! A botanikai kóstoló meghozta az étvágyat nekem egy igazi azori egytálételhez, szörfözünk egyet a bálnák közt, belevetjük magunkat a szigetek leghíresebb parkjába, megnézzük az utazási irodák posztereiről híres vulkáni krátert a tavakkal, végezetül ezt a rengeteg élményt levezetjük egy kis városnézéssel, stílszerűen a saját foteledből! Most nincs idő reklámra, egyből nekivágunk a kalandnak!

Az Azori-szigetek (portugálul Açores) Portugáliához tartozó autonóm szigetcsoport az Atlanti-óceánon 1510km távolságra Portótól, amit hivatalosan 1427-ben fedeztek fel. Szigeteinél húzódik a Közép-Atlanti-hátság, ami északabbra Izlandot is kettészeli és hasonlóan jelentős a vulkáni aktivitás is. Itt találkozik az Afrikai-, Eurázsiai- és az Észak-amerikai-kőzetlemez, az utóbbin fekszik Corvo és Flores szigete. Így „Amerikába” itt könnyen áthajózhatunk vagy egy rövid repülőúttal átrepülhetünk. A járatok nagy része Ponta Delgadába, az úgynevezett fővárosba érkezik a kontinensről és az utóbbi időben rengetegen látogatják Egyesült Államokból, Kanadából is. Éghajlatában keveredik a szubtrópusi és az óceáni, 15 és 25 fok közötti kellemes hőmérséklettel.

Portugália. Évekig egy sötét folt volt a számomra, nem igazán lehetett az országról bármit is hallani, autóval nagyon messze volt, portugál embert nagyon ritkán lehetett látni hazánkban. Területe és lakossága viszont szinte megegyezik hazánkéval. Nyelvüket azonban nagyságrendekkel többen beszélik, ha egykori gyarmataikat nézzük, mint pl. Angola, Bissau-Guinea, az indiai Goa, Macao, Mozambik vagy a Zöld-foki szigetek, de Brazíliáról nem is beszélve. A külterületek közül mára már csak az Azori-szigetek és Madeira tartozik hozzá. Éghajlata északon óceáni, több csapadékkal, délebbre viszont mediterrán.

Velence… mindig koncentrálnom kell, hogy az olasz vagy a magyar városról van-e szó. Venezia… mennyire szebb és előkelőbb olaszul?! Most róla, a víz és a fény városáról lesz szó! Európai fő turisztikai célpont lévén érdemes elgondolkodni, hogy a karneváli sokadalom idején érdemes-e meglátogatni a várost. Tavasszal már tömeg van, nyáron kánikula ellenére is giga tömeg van, akkor mikor érdemes egy kellemes sétát megejteni a hangulatos szűk utcákban? A tanácsom, hogy kora reggel, amikor minden turista még alszik! Területéhez tartozik Murano és Burano is, ami fent van a bakancslistámon, viszont Chioggiat, a kistestvérét semmiképp ne hagyjuk ki.

Barcelona évek óta igen könnyen elérhető Budapestről több légitársasággal. Első látogatásunk után nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy olyan város, amivel egy hosszú hétvégén nem lehet betelni, vissza kell térni és mélyebben bele kell vetni magunkat! Ahogy Bécs Hundertwassernek, úgy Barcelona Antonio Gaudínak köszönhet nem keveset. A város legfőbb nevezetességeiről rengetegen írtak már, ezért csak megemlítem, hogy az alap hangulatot az általa tervezett Sagrada Familia, a Casa Milá, Casa Batlló és a Casa Vicens, meg persze a homokos tengerpart adja meg. Ezek kihagyhatatlanok, nézzétek meg, de most a részletekben mélyülünk el inkább, a számunkra felüdülést jelentő parkokkal: a Sants-Montjuïc kerület az Anella Olímpica és a Jardí Botanic parkkal, a városközpontban található Parc de la Ciutadella, valamint a város fölé magasodó Park Güell. Persze megállunk egyet falatozni is - de nem ám egy melegszendvicset - a La Buqueria piacon.

Végre elérkezett a nap, amiért több ezer kilométert utaztam! Granadába még el kell jutni az Alhambrába, de ki tudja, hogy a sevillai világörökségi helyszín, a Real Alcázar vagy az előbbi van előkelőbb helyen?! A Trónok harcának nem csak pár jelenetét, hanem az egész 5. évad főbb jeleneteit is itt forgatták, akkor lehet pár látnivaló biztosan. Főleg mudejár és mór stílusban kialakított épületegyüttes valami elképesztő hatást nyújt az emberi érzékeknek a mázas kerámiákkal, téglamintákkal, pasztell színekkel…

Tél közepén hova vágyunk leginkább, ha a hetek óta letaposott, feketére fagyott utcákat rójuk? Egy biztos, északra nem húz a szívünk, álmunkban egy egzotikus szigetről fantáziálunk vagy legalább melegről, pálmafákról és tengerről. Ilyen utazások igen borsosak, sokaknak csak egy közelebbi úticél jöhet csak szóba. Érjük be ismét egy lemondással? Jó hírem van, mert a két véglet között van már elérhető megoldás: Dél-Spanyolország, Andalúzia!

Néha még talán én is elhiszem, hogy hatalmas látnivalókhoz és igazi élményhez rengeteget kell utazni, így a végén arra jutunk, hogy pihenni akarunk inkább és nem éri meg az egész. Jó hírem van, mert ez nem minden esetben van így és ha résen vagyunk, akkor találunk olyan gyöngyszemeket a mikrokörnyezetünkben is, mint a Nyírjesi Füvészkert és Vadaspark.

Hónapokon át várni egy szilveszteri görög útra és az utolsó pillanatban kimondani, hogy olyan beteg vagyok, hogy nem a repülőhöz megyünk, hanem az ügyeletre… Egy megszállott utazónak mi lehet rosszabb élmény az életében, minthogy NEM-et mondani a megvalósulás küszöbén?! Aztán ismét hónapok telnek el és végre útnak indulunk. Igaz, hogy nem Görögországba, de még lehet, hogy jobban is jövünk ki a kudarcból, irány Szicília! Tél van és az időjárás előrejelzés nem valami vígasztaló… Nem baj, egy pár csepp mediterrán csapadék ugye az teljesen más. Szállás pipa, repjegy pipa, bérautó pipa...

Decemberben neki ugrani egy szilveszteri külföldi kiruccanásnak nem egy nagy profizmusra vall, de induljunk ki abból, hogy  semmi sem lehetetlen! Régóta bakancslistánkon szerepelt Český Krumlov és környéke, a holiday-weather.com az év utolsó napjaira 5-6 fokot jósolt napsütéssel, így nagy gond nem lehetett, autó adott volt, szállást meg keresett nekünk a booking. Ebből gyönyörűen minden kezdett összeállni, csak a hotel nem akaródzott összejönni. A legolcsóbb városi panziót is háromszoros áron kínálták ebben az időszakban, sebaj! Hosszas keresgélés után találtunk egy 9km-re lévő panziót egy erdő széli kis faluban, amiről később kiderült, hogy nem egy patika tisztaságú.