Az utazás tervezése felér egy álommal, mivel teljesen bele tudja élni magát az ember a vágyott látnivalók közé. Összeáll a program, elindulunk és egyszerűen boldogok vagyunk már attól is, hogy közeledünk a megálmodott úticélunkhoz. Sokszor előfordulhat, hogy megérkezünk és csak nézünk ki a fejünkből, kiüresedik minden, mert elértük célunkat és nincs tovább! De öröm önti el a lelkünket, mert egy hosszú folyamat, az út részesei lehettünk és már az sem érdekes, hogy mindennek vége szakadt. „Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél.” /Dan Millman: A békés harcos útja/ Létezik vajon olyan, hogy a végcél maga az út? Visszaemlékezve Esztergom, de valójában számomra a lakói jelentették éveken keresztül a boldogságot… Köszönöm nekik!