Adolf Hitler és Albert Speer építészeti koncepciót dolgoztak ki Berlin világ fővárosává, Germaniává való átalakítására, amelyek azonban soha nem valósultak meg, sőt az egykori fényűző város a háborúval egy romhalmazzá vált. A Vörös Hadsereg úthengerként haladt előre a Német Birodalomban is, elfoglalták a középkori Poznań>>> városát, bevették az Ostwallt>>>, átkeltek az Oderán és utolsó nagy összecsapásban a Wehrmachttal megütköztek Seelow-magaslatánál>>>. A 2. részben nézzük meg mi maradt a városból, mit tudtak helyreállítani és évtizedeken keresztül milyen háborús következménytől szenvedtek a helyiek.
A fenti képen a Berlini fal leghíresebb falfestményét a Bruderkusst (Testvéri csók) láthatjuk, ami Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker 1979-es csókját érzékelteti. 1990-ben ugyanis nemzetközi művészek megalakították a fal egy részén az East Side Galleryt, ahová graffitiket, óriásplakátokat és festményeket helyeztek ki. Ez a másodlagos fal (Hinterland Mauer) az Ostbahnhof állomástól az Oberbaum hídig maradt fenn, mivel a tényleges határ a Spree folyó túloldalán húzódott.
A Birodalmi Légügyi Minisztérium (Reichsluftfahrtministerium) a Német Birodalom egyik monumentális központja volt, amelyet 1936-ban a hitleri diktatúra kezdetén hoztak létre. A világháború után a kevés kárt szenvedett épületet az NDK Pénzügyminisztériuma használta, ami ma a Detlev Rohwedder-ház a szövetségi pénzügyminisztérium székhelye. Az RLM tényleges feladata főként a Luftwaffe előmozdítása és támogatása volt, aminek Göring 1935 márciusában lett az első főparancsnoka. Hitler főhadiszállásai (Führerhauptquartiere) közül a poroszországi Wolfschanze>>>, a németországi Adlerhorst>>> és az alpesi Berghof>>> már bemutatásra került, most a berlini Führerbunkerhez nézzünk el.
A 400 méter hosszú Új Birodalmi Kancellária (Neue Reichskanzlei) 1939-ben rekordgyorsasággal átadott épület, Albert Speer által tervezett, a nemzetiszocialista építészet egyik legnagyobb szabású alkotása. A kertje alatt húzódó Führerbunkerben töltötte élete utolsó pár hónapját a Harmadik Birodalom diktátora, Adolf Hitler, majd konzervatív elméletek szerint itt is lett öngyilkos több más nemzetiszocialista vezetővel együtt. Hitler először 1940-ben használta, amikor a Brit Királyi Légierő a második világháború folyamán első alkalommal szándékosan bombázott sűrűn lakott városközpontot. Hitler véglegesen 1945. január 16-án költözött be a nevét viselő bunkerba és feltételezett haláláig már nem is nagyon hagyta el. Amikor a szovjet csapatok már csak karnyújtásnyira voltak a bunkertől, Hitler és Eva Braun állítólag öngyilkosok lettek. A háború után a bunkerkomplexumot a szovjet csapatok lerombolták, majd az NDK építkezései során eltűntették. A mai Wilhelmstraßéra, így a bunker helyére is az 1980-as évek közepén panelházakat építettek az NDK prominens politikusai és hírességei számára.
A Reichstag az első épületek között volt, aminél vasbetont használtak, külső borítása pedig homokkőből áll és a plenáris terem feletti üvegkupolája a városkép egyik nevezetességévé vált. 1933. január 30-án Paul von Hindenburg birodalmi elnök kinevezte Adolf Hitlert birodalmi kancellárrá, aki már február 1-jén fel is oszlatta a Reichstagot és február 28-án éjjel már lángok csaptak ki a kupolájából. A második világháború alatt Berlint először 1940. augusztus 25-én támadták brit bombázók. A szövetséges légitámadások 1943-tól kezdve jelentősen megnőttek, Berlin nagy részeit elpusztítva. 1945-ben a berlini csata további pusztítást eredményezett, végül a Vörös hadsereg 1945. április 30-án elfoglalta a Reichstagot is, majd kitűzték a győzelem zászlaját. Berlin épületeinek közel fele megsemmisült, és a lakásainak csak egynegyede maradt sértetlen. Az épületet az 1960-as években modernizálták és restaurálták, ma a Bundestag mellett kiállításoknak és különleges rendezvényeknek is otthont ad.
A Brandenburgi kaputól délre található Európa Meggyilkolt Zsidóinak Emlékműve (Denkmal für die ermordeten Juden Europas Berlin), ami annak a körülbelül hatmillió zsidónak állít emléket, akiket Adolf Hitler és a nemzetiszocialisták uralma alatt gyilkoltak meg. A hullámos felszínű emlékmű 2711 téglatest alakú betonsztéléből áll, ami elsősorban egy monolitikus oszlop, de gyakran szolgáltak sírkőként, szarkofágként vagy határkőként. Joseph Göbbels városi villája és bunkere ezen a helyen állt és az emlékmű építési munkálatai során tárták fel, majd véglegesen a föld alá zárták. Megemlékezik arról a több ezer berlini zsidóról is, akiket az 1938. novemberi pogromok után deportáltak a közeli sachsenhauseni koncentrációs táborba >Bővebben>>>.
1961. augusztus 13-tól fal választotta el keletet a nyugattól, de már 1960 után az NDK határőreinek tűzparancsot engedélyeztek illegális határátlépés esetén. A kutatások szerint 245 ember halhatott meg a Nyugat-Berlint körülvevő, 167,8 kilométer hosszú és szigorúan őrzött határvédelmi erődítmény átkelési kísérletei során. A Bernauer Straßén is húzódott, ami a Berlini fal emlékművel (Gedenkstätte Berliner Mauer) a fal általi felosztásnak és a náci üldöztetés áldozatainak állít emléket. A határvonal egy 70 méter hosszú szakaszát mutatja be a mögötte lévő halálsávval és az őrtoronnyal, de nem látogatható. Az utca másik oldalán álló Dokumentációs Központnak egy része az ötszintes kilátó is, ahonnan a fal viszont megtekinthető.
John F. Kennedy amerikai elnök mindenképpen szükségesnek látta a cselekvést az antikommunista propaganda területén is. 1963. június 26-án az elnök Nyugat-Berlinbe látogatott, és a schönebergi városháza előtt elmondta nagy sikerű „Berlini vagyok ” kezdetű beszédét:
„A szabadság egy és oszthatatlan, és ha csak egy embert is rabszolgasorba vetnek, akkor már
senki sem szabad. […] Minden szabad ember berlini, akárhol éljen is a Földön. Ezért, mint
szabad ember,én is büszkén ejtem ki ezeket a szavakat: Ich bin ein Berliner.”
Kennedy beszédének eredeti jegyzete >fotó>>> ma a berlini Szövetségi Kancellária előcsarnokában látható, amit Barack Obama amerikai elnök ajándékozott Angela Merkel kancellárnak /forrás: Landesarchiv Berlin/.
A német újraegyesítés vagy egyesülés az NDK-ban 1989-1990 között lezajlott békés forradalom által elindított folyamat volt, amely a Német Demokratikus Köztársaság 1990. október 3-i csatlakozásához vezetett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz. Az NDK-ból érkező kivándorlási hullám, a növekvő ellenzék és a berlini fal 1989. november 9-i megnyitása mind az NDK politikai rendszerének végső összeomlásához vezetett…
További háborús úticélok és történetek:
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
Úticél kereső:
