Egészen eksztázisba lehet kerülni a nosztalgia elragadó érzésétől. Ma már viszont mindent hypolni kell és extra dolgokkal felruházni. Így a retró stílus, a ’60, ’70 és ’80-as évekbe való visszatekintés ismét szárnyalni kezdett. Gondolj csak bele, hogy a gyermekkorodban látott tárgyak utáni honvágy milyen érzéseket tud előhozni?! Ravasz, mivel keveredik az emelkedett hangulat egy melankolikus levertséggel, de a hat alapérzelem közül a boldogság mindenképpen pozitív hatással lesz rád. A retró stílus minimalizmusát pedig mintha Quentin Tarantino szőtte volna át egy ironikus hangulattal!

Sehol a világon nem örültek nekünk annyira, mint egy kávézó baráti társaság Svájc egyik benzinkútján! Autónk láttán rögtön mesélni kezdtek, hogy hazánkban ki merre járt és mennyire szeretik a gasztronómiánkat. Igazán megható volt érezni, hogy Európában még létezik olyan ország, ahol még szeretik Magyarországot! Cserébe most mi is oda lehetünk Európa egyik legvarázslatosabb látványától, amit Svájcban kerestünk fel.

Válogatsz a repülőtársaságok úticéljai közül és elmegy a kedved már a legelején, mert a felkapott helyek drágák, a többi meg nem igazán látványos? Aztán belebotlasz egy ilyenbe, hogy Basel?! Nem sokat mondhat egymagában ez sem, mert a térképen (Google Maps) a közelben sem Róma, de még Párizs sem lesz. Viszont a turisztikai szakembereknek és a tájékozottabb turistáknak felcsillan a szemük, hogy az elzászi régió olyan csodákat rejt magában, mint a favázas reneszánsz házairól híres Colmar >Bővebben>>> és a környező települések mesés hangulata! Nem utolsó sorban pedig fennáll annak a lehetősége is, hogy ha tátva marad a szád a középkor varázsától, akkor leöblítheted Európa legkiválóbb boraival!

Egy profi világháborús gyűjteményért egészen a franciaországi Elzászba kellett utaznunk. Kiderül majd többek közt, hogy mi a francért voltak WH rendszámúak a német harci járművek. Fény derül arra is, hogy az I. világháború után hogyan sikerült a békeszerződés ellenére a német hadsereget titokban felfegyverezni. Lerántjuk a leplet a VW Bogár születéséről. Végül összehasonlíthatod majd még az elemlámpádat is, hogy milyen messzire világít!

Olaszország – Va bene! Németország - Das ist gut! Lengyelország - To dobrze! Nagy-Britannia - It's good! Portugália - Que bom! Spanyolország - Eso es bueno! Makedónia - Αυτό είναι καλό? Bármit is jelenthet ez a kérdés, Észak-Görögországból meglehet, hogy kettős élményekkel térsz vissza…

Reggel elindulsz egy átlagos kirándulásra és úgy érsz haza, hogy megőrülsz a látottaktól! Ritkán adatik meg ez az érzés, de ma megesett, bezsebeltem egy medve sziluettjét a Pilisben! Futnál, kiabálnál, fújogatnád gázsprayvel? Lehet, hogy egyszerűen az egymás iránti tisztelet kifejezése segített?! Egy biztos, a lengyelországi Tátrában nem paráznak ennyire tőlük és nem szerepelnek napokig a hírekben. Együtt élnek, békében!

IV. Kirándulási tippek Budapest környékére

Összekapartam pár fotót a fiók aljáról, ami elsőre néhányaknak jelentéktelen látványosságnak tűnhet, de vizsgáljuk meg közelebbről! A nyári nyomasztó melegben is erőszakold meg magad, mozdulj ki a lakásból, mert megéri feltöltődni! Ha egész nap dög meleg van, akkor neki kell indulni hajnalban és 11-re már otthon is vagy. Vágjunk bele a kínálatomba, biztosan találsz olyan lehetőséget, ami kihagyhatatlan szórakozást fog kínálni!

Aki tüzetesen nem böngészi át a térképet, nem találja meg Európa legfelkapottabb turistalátványosságát, Poznańt! Érthetetlen módon Budapestről még légi összeköttetés sincs, pedig a városból számos fapados légitársaság repül. Autóval csak egy kisebb kerülővel lehet elérni, ha autópályán akarjuk megközelíteni a Berlin és Varsó között elterülő nagyvárost. Angolok, franciák, németek, norvégok, olaszok, svédek és spanyolok már rég felfedezték maguknak és még ma is ömlenek a turisták a repterére! Magyar tulajdonú légitársaságunk is számos járattal dicsekedhet a városból, de vajon miért nem lehet Budapestről elérni velük ezt az úticélt?

A mindennapok arra kezdenek ráébreszteni, hogy a magyarokat sajnos csak egy kollektív vészhelyzet hozza össze. Ezen a mentalitáson kellene változtatni, hogy számunkra az összefogás természetesebbé, mindennapivá váljon. Egy sajnálatos baleset is elég annak megítélésére, hogy a hétköznapjainkat átszövi a nemtörődömség és a széthúzás. Vágjunk neki Erdélynek, tele van még fellelhető értékkel, szeretettel és hagyománnyal!

Vegyük alapul a sárgarépát. Kicsiként rá sem tudtam nézni, nemhogy bármilyen formában megenni. Később már főtt formában egészen jónak éreztem az ízét és mára oda jutottam, hogy imádom a vadas mártást, sőt szeretem nyersen is a répát elfogyasztani. Az olasz konyháért a világ összes részén teljesen oda vannak, nem vagyok én sem máshogy ezzel. Az orosz konyhára viszont gondolni sem bírok. Nem beszélve arról a szempontról sem, hogy gyermekként a család asztalán megszerettem bizonyos ételeket, amitől egy angol gyerek lehet, hogy még beteg is lenne, ha egy kanállal kellene ennie belőle!

Egy kikapcsolódás része is feltölthet bennünket vagy mindig egészében van hatással ránk? Fontos egy benyomás is a nyaralásunk megtervezésénél, mivel sokaknak lehet előítélete bizonyos országokkal szemben. A biztonság, szegénység, infrastruktúra, környezetszennyezés, tisztaság és főleg a helyiek viszonya a vendégekhez rengeteget jelenthet egy ország turizmusának. Véletlen példaként nézzünk szét Szlovákia csodálatos tájain, amiért csak a szomszédba kell átugrani.

Ugorjunk neki Európa jó pár, elfeledett építészeti kincsének, ami az elmúlt évtizedekben nem megérdemelten feledésbe merült. A középkori Észak-Európa városai hatalmas vagyonokat halmoztak fel a Hanza-szövetség révén, így városai között nem kevés hasonlóság ismerhető fel: Lübeck, Hamburg, Rostock, Stockholm, Torun, Bréma. Most viszont az egyik legfényűzőbb tagjáról, az egykori Danzigról (Gdańsk) lesz szó, ami egyszerűen hemzseg a látnivalóktól és a programoktól!

Lengyelországért egyszerűen meg kell küzdeni. V4-es összefogás ide vagy oda, autóval normálisan megközelíteni igen időigényes. Az egyenes tűnt a legésszerűbbnek, de így Szlovákián és leginkább a Tátrán keresztül lehet csak bevenni a hatalmas országot. Amikor átlépjük a határt, akkor sem lélegezhetünk fel, mivel az észak-déli gyorsforgalmi utak még nem épültek meg, haladni viszont egészen jól lehet a minőségi főútjaikon, ill. az S jelzésű autóút jellegű sztrádáikon. Pompás városaikról később lesz szó, most belekóstolunk a lenyűgöző, II. világháborús emlékeikbe!

Arany város, száztornyú város, városok királynője nem lehet más, mint Prága (Praha). Nevét állítólag azokról a zúgókról (práh) kapta, amelyeken nagy robajjal folyt át a víz. A cseh főváros az UNESCO világörökségi listáján is szerepel, nem hiába foglal el előkelő helyet a turisták célpontjai közt. Mára viszont több felmérés szerint szerencsére Budapest beelőzte! A Moldva (Vltava) partján fekvő 1,3 milliós metropolisz a környező kilenc dombra és a folyó szigeteire épült. Világítsunk rá gyöngyszemeire:

Németország, Nürnberg nincs igazán messze, de akár repülővel is gyorsan elérhető. A társaságunk úgy döntött, hogy inkább autóval vágunk neki, a vezetést természetesen ki más vállalta volna? Kora reggeli indulás, Budapest tábla után már mindenki húzta a lóbőrt. Tatabánya nem tudom már milyen hatással volt rám, de elhagyva majd leragadtak a szemeim. Azonnal bedobtam egy kávét, hatása csak nem jött, a benzinkútnál kimozgatás, matricavásárlás, még mindig csak minimális a hatás. Szerencsére Bécs környékén tovaszállt az álom csábító vonzása és csak a mesebeli Csodaországban tért vissza: