Szlovákiával nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk politikában, de ami még rosszabbnak tűnt, hogy az átlagember szintjén is akadtak nézeteltérések, atrocitások. Nem mindenki jött úgy haza egy tátrai síelésből, hogy az autóját ne rongálták volna meg vagy egy párkányi látogatásból testi sértés nélkül tért volna vissza. Talán a szlovákok is be tudnának számolni hasonlóakról, de ez mindenképp legyen már a múlt és tekintsünk előre a baráti viszony felé! Erre tökéletes példa a meglepő pozsonyi látogatásom, ahol igaz, hogy magyarul nem szólaltam meg, de a helyiekről csak pozitívumokban tudok beszámolni, mivel főleg a vendéglátásuk, az elsőrangú volt! Örömömre szolgál az is, hogy a focimérkőzéseket leszámítva a két nép jelenbéli kapcsolatát tekintve konstruktív és szívet melengető előrelépésekről lehet hallani. Továbblépve pedig ez a cikk is legyen a baráti viszony építésének egyik állomása!

Wien elnevezés valahogy sokkal inkább nyújtja a város hangulatát, mint a mi Bécsünk. Az angol Vienna pedig, mintha inkább az olaszba hajlana át. Egy viszont biztos, hogy Bécs egyet jelent a Szent István-székesegyházzal (Stephansdom), az Állami Operaházzal (Staatsoper), a Hofburggal és a Schönbrunni kastéllyal (Schloss Schönbrunn). Na, ezeket most rögtön el is felejtjük, mivel már a rendszerváltás körüli Mariahilfer Straße boltjai után ízekre szedtük ezen nyugati látnivalókat. Most viszont izgalmasabb célpontokat kerestem fel a kényelmes Railjet utazás és egy frissíő bécsi kávé után!

Valódi magashegyi növényzet várt a második legmagasabb hegységünkben, a Bükkben. Barlangok, tavak, vízesések tarkították a vadregényes környezetet és az egyetlen csalódást csak az utak balkáni minősége jelentette, érkezéskor viszont csak felújított létesítményekkel körülvett szuperlatívuszokról beszélhetek!

1950-ben nem tanultak az akkoriban pár éves világégésből, újra felhúzták Recsk (térkép) erdeiben a 3 méter magas, kettős szögesdrótkerítést, amiket még őrtornyokkal is biztosítottak. A véd rendszer mentén lámpákat helyeztek el, amelyek folyamatosan világítottak és bár nem hoztak fényt az éjszakába, a politikai fanatizmus ismét zsákutcába futott. Vajon a következő hibát kik, mikor és hol fogják ugyanígy elkövetni?

Višegrad, immáron Bosznia-Hercegovina csinos kis turisztikai célpontja a Drinán átívelő kőhíddal, ahol a bosnyák háború alatt viszont szörnyű etnikai tisztogatások is folytak. Hogy micsoda?! Igen, ha rákeresel Visegrádra, ezt a várost is kidobja a kereső, így hasonló érdeklődési szint lehet a két város iránt. Nekünk viszont van egy szeretett Visegrádunk, ami a Dunakanyarban semmivel össze nem téveszthető!

Most akkor a csehek bohém életvitelűek vagy minden bohém ember cseh állampolgárságot kaphatna? Mind a kettő badarság, mivel csak egy francia fordításról van szó, de ezzel szemben nézzük meg, hogy milyen történelmi országokban élik „szürke” hétköznapjaikat! Csehország területén az I. világháború előtt három terület osztozott: Csehország, Morvaország és Szilézia, amiket egyesítettek és 1929-ben ehhez járult még hozzá Moldauhafen a hamburgi kikötőben, amit 99 évre tengeri hajózás céljából kibéreltek.

Amíg a TV képernyőjén szaladgál egy kutyának látszó négylábú, addig nem tűnik ragadozónak, de legfőképp veszélyesnek sem! A jászberényi állatkertben tűnt fel először, hogy a foltos hiéna talán az oroszlánnál is veszedelmesebb izomtömegnek néz ki, amit a szuggeráló tekintete még inkább alátámasztott. Hasonló gondolatok járhattak a cseh társai fejében is, amikor a mászkáló emberekben keresték a lehetőséget az afrikai díszletük között.

Két rossz hírrel kezdem, miszerint léteznek erre az úticélra borzasztó jelzők, amire érdemes felkészülni: a Szász Svájc központja Elba Firenzéje. Ezek a hasonlatok mindig lehangolnak, hogy mire képesek a marketing szakemberek és az utazók. A jó hír viszont, hogy ezen túlmenően a Drezdai Elba-völgy nem hiába volt az UNESCO világörökségi listáján és a város a barokk építészet talán csúcspontjának is tekinthető.

A II. világborús koncentrációs táborok egyes részein, mint pl. a krematóriumok bejáratánál, felhívják a figyelmet a fényképezés tiltására. Egyrészt érthető, másrészt viszont talán a szörnyű rémtettek konkrétumait is be kellene mutatni cenzúrázatlanul. Hasonló történt ezen a helyszínen is, ahol az alagút bejáratánál a tájékoztató és az idegenvezető is felhívta erre a figyelmet. Hosszas engedélykérési procedúrával sikerült viszont zöld utat kapni, köszönve az olvasók hadának is!

Felvetődik a kérdés, hogy önmagában egy erdei kirándulás miatt érdemes-e több száz kilométert utazni és még szállást is fizetni? Biztosan megoszlanak most is a szélsőséges vélemények, de egy biztos, hogy itt a paradicsom jelző valami tutira utal! Ha érdeklődsz az effajta látványosságok iránt, akkor élőben nem fogsz csalódni, mivel a park a képeknél sokkal többet nyújt a látogatóknak!

forrás: Avatar

„Jedem das Seine” – áll a koncentrációs tábor kovácsoltvas kapuján. Ehhez képest az „Arbeit macht frei” hazugsága szinte jelentéktelen megállapítás! Sokan elmennek mellette, de nézzük csak meg, hogy mit jelent ez valójában: szabad fordításban „Mindenkinek azt, amit megérdemel” vagy pontosabban „Mindenkinek a magáét”. Maximálisan tükrözi a nácik akkori fajelméletét és szándékát a nem tetszőkkel szemben!

Az egykori kelet-német nagyvárosok, mint Lipcse vagy Drezda képét még mindig elcsúfítják a szocialista építészet remekei. Bőven találhatóak panel épületek immáron új köntösben, körülöttük a megszokott szobrokkal és egyéb díszítőelemekkel. Viszont léteznek olyan középkorból fennmaradt települések is, ahol szerencsére nem találkoztam ezekkel a nyomokkal, most ezekre vetül a fény!

Salma Hayek, Robert De Niro, Leonardo Di Caprio, Sean Connery vagy Morgan Freeman is feltűnhetnek ismét Karlovy Vary (Karlsbad) utcáin, ha épp június vége felé keresed fel, mivel Cannes mellett itt rendezik meg az egyik legrangosabb európai filmfesztivált.

A Wehrmacht egykori tankjai még ma is veszedelmes technikának tűnnek, ezzel ellentétben harci vonatkozásban a kellő tesztelés hiánya miatt viszont sokszor elbuktak. A szövetségesek pedig felülmúlták őket az alacsonyabb szintű technikával, olcsóbb előállítási költséggel és legfőképp a darabszámok sokszorosával.

Az élet szép. Nem hiába áll ez az elnevezésű szoborcsoport Lüneburg fő látványosságai között. A ma is kézzelfogható jólét is alapja ennek, de ennél többről lehet itt szó! Egy biztos, hogy ha a tekinteted összetalálkozik itt egy némettel, akkor a boldogság egy jelét kapod: a mosolyt!