Valódi mesebeli fachwerk építkezési módot a ma már Franciaországhoz tartozó Elzászban (Bővebben>>>) találhatunk, ami nem véletlen, mivel egykori német területről van szó, másrészt ezekre a fagerendás házak elbűvölő hatására épülnek a Grimm testvérek számtalan meséi. Könyvük 1812-es kiadásának helyszíneit, mely az UNESCO dokumentumkincsei közé tartozik, turista mágnesként mutatja be a Német meseút (Deutsche Märchenstraße). Így elég kérdéses itt Hessen tartományban is, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, mivel már munkásságuk előtt meseszerűek lehettek ezek a 15-16. századi pofás kis épületek.

„Elképzelhető lenne-e egy a rabszolgaság áldozatainak szentelt emlékmű a Washington-emlékmű mellett az amerikai főváros központjában elterülő National Mall parkban? Minek kellene ahhoz történnie, hogy London szívében, a Trafalgar téren emlékhelyet alakítsanak ki a Brit Birodalom nevében elkövetett bűncselekmények jelképeként? Mennyire kellene megváltoznia a politikai diskurzusnak Ausztráliában, hogy a sydney-i operaház mellett a családjuktól elszakított őslakos gyerekekről is megemlékezzenek?” /forrás: Goethe-Institut, Jenny Wüstenberg/

70 repülőgép és helikopter, hajók, számos legendás amerikai tűzoltók, megszámlálhatatlan oldtimer autó és veterán motorkerékpárok, valamint letaglózó űrjárművek sorakoztak fel előttem a Technik Museum Speyerben, viszont a mozdonyokat kihagytam és a Kelly család lakóhajója sem mozgatott meg kellően. Ebből az I. részből a talán leglátványosabb katonai célú közlekedési eszközöket kihagytam, arra még várni kell egy keveset…

„A zsidókat a végleges megoldás folyamán keleten megfelelő vezetéssel és alkalmas módon munkára kell fogni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint szétválasztva, útépítés közben vezetik a munkaképes zsidókat ezekre a területekre és eközben nagy részük természetes fogyás útján kétségtelenül ki fog esni. A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részről van szó, megfelelően kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekinthető. A végleges megoldás gyakorlati végrehajtásának folyamán egész Európát nyugattól keletig át kell fésülni.” /Wannseei konferencia jegyzőkönyve, vezette: Adolf Eichmann, 1942.01.20./

Még tavasszal néztem utána, hogy milyen építészeti stílusok létezhetnek a közeli országokban, mert a hazánkban fellelhető szocreál kockák és az új vonalas európai típusépületek, amik már Romániától Hollandiáig mind ugyanazok, már rettentő unalmasak. Gondoljunk csak bele, ha a szocializmus évei alatt Lengyelországtól Bulgáriáig nem csak három szárnyas ablakkal és hullámpalával építkeztek volna, illetve nagyobb számban megőriztük volna a parasztházainkat, akkor hol tarthatna az idegenforgalmunk?

Egy másodpercig sem habozunk, rögtön belevágunk a közepébe, mint ahogy Adolf Hitler bevillant a történelembe, bár hatása még mindig érezhető. Hatalomra jutását nem csak a gazdasági világválság előidézte munkanélküliség látszólagos kezelése segítette, hanem számos tényező adódott, amit kedvezően használt ki. Meglepően még egy repülőgép is, történetesen a hullámos duralumin borítású Junkers Ju-52 is segítette azzal, hogy az 1932-es választáson rengeteg helyre tudott eljutni vele és modern, rugalmas politikusnak tűnt fel, aki kihúzhatja az országot a gödörből. A szenzációnak számító, robotpilótával felszerelt 4845 db Tante Juból a Technik Museum Speyerbe is jutott egy, de ehhez a számhoz a Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt. is hozzájárult.

Az osztrák filozófus, festő és építész már az életében sikeres és elismert lett, mivel széles körben alkotott: bélyegeket tervezett több ország postájának, színektől áradó és hullámzó festménnyel kápráztatta el a kiállításait látogatókat, de értékes grafikák és plakátok is kikerültek a kezei közül. Friedensreich Regentag Dunkelbunt Stowasserre nem sokan kapják fel a fejüket, de ha már a később felvett nevéről Hundertwasserről van szó, akkor a nagyérdemű minden bizonnyal elismerően bólint egyet leginkább az organikus építészete előtt, ami sanszos, hogy a szecesszióból építkezett.

A Magyar Királyi Honvédség létszáma 1944-ben mintegy 1.000.000 főre volt tehető, amiből meglepően kevés, kb. 50.000 honvéd és még hasonló számú német katona védte Budapestet a kb. 180 ezres szovjet-román haderővel szemben. 102 napos hősies küzdelem után fővárosunk annak ellenére elesett, hogy az ellenség nagyságrendekkel keményebb veszteségeket szenvedett el. Lehetséges, hogy a felfoghatatlan orosz sikert olyan technikában, mint egy ártalmatlannak tűnő autóban kell keresni, amiről ők maguk sem tudtak?! A végén majd kiderül a gyilkos jármű kiléte és ha tetszett a cikk, ne felejtsd el a Like-olni a facebook oldalt!

Európa szerte rengeteg II. világháborús romot és emlékhelyet lehet találni, ezzel szemben hazánkban legfeljebb a Sziklakórház juthat az eszünkbe. Budapesten és környékén viszont alapos keresgélés után számos építményt találhatunk, amik a mai napig érintetlenül állnak! Első támadásaik az égből jöttek, ezért a hadseregünk a légtér védelmére a korszerű magyar–német vadászrepülők mellett a modern légvédelmi tüzérség felállításával és a hozzá kapcsolódó építményekkel készült fel. A 150cm átmérőjű Flak-Sw 34 reflektorok (46db) akár 5-8km távolságban is kiszúrták az ellenséges repülőgépeket, így jelentős szerepet játszottak Budapest védelmében, amik elsősorban a Tétényi-fennsíkon üzemeltek.

„El fogunk menni a végsőkig. Harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat.” /Sir Winston Churchill, Beszéd a Parlamentben, 1940. június 4./

„A természetes világ eltűnőben van. Ennek jelei mindenütt észrevehetők. Ha fenntarthatatlan dolgokat teszünk, a károk egymásra rakódnak, és végül elérünk egy pontot, amikor az egész rendszer összeomlik. Leromboltuk a világot. Szóval mit tehetünk? Újra fel kell fedeznünk, hogyan éljünk fenntarthatóan, hogyan tudunk a természettel együttműködni .” /David Attenborough: A Life On Our Planet (2020)/

A népességnövekedés megállítása

Megújuló energia alkalmazása

A halászat szabályozása

A megművelt földterületek csökkentése úgy, hogy megváltoztatjuk az étrendünket

Az erdőirtás megszüntetése és az őshonos fák újratelepítése

A török hódoltságunk idején máshogy is alakulhattak volna az események, így még a napjainkban is tartozhatnánk az Oszmán Birodalomhoz, tovább gondolva pedig nem az EU választásokon aggódhatnánk, hanem Erdoganra és ellenfeleire adhattuk volna le a voksunkat.

A II. világháború kíméletlenül romba döntötte Budapest összes hídját, így először vált legszükségesebbé a Szabadság hidat helyreállítani. 1986 - 1988 között a Lánchidat újították fel a Budai Váralagúttal együtt, majd 1999-ben a 150. születésnapjára egy új világítási rendszerrel emelték meg az éjszakai pompáját. Ám azóta ismét annyira leromlott az állaga, hogy az évek óta húzódó felújítási huzavona is csak kétségbe ejtővé tette a rozsda terjedését, így ideje lenne a tettek mezejére lépni!

Lehet, hogy nem is Magyarországon, de még nem is Budapesten járunk?! Esetleg egy más korba csöppentünk bele? Mintha az alábbi képek teljesen máshol készültek volna. Egy biztos, hogy ha ezzel a stílussal is próbálkoznának a turisztika szakemberek, akkor egyszerűen zabálnák ezeket a látványosságokat! Jó reggelt, munkára fel!

A Bükkben egyre gyakrabban, de a Pilisben >>> vagy Nógrád megyében is hosszasan tanyáznak a medvék, így szakemberek szerint akár szaporulatra is lehet számítani, ezért érdemes lehet őket és környezetüket is jobban megismerni! Ebben segíthet két intézmény közös látogatói programkínálata, mivel a veresegyházi Medveotthon fókuszában a vadállatok, mentett állatok és az állatvilággal kapcsolatos tudásátadás áll, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben pedig elsősorban a növények változatosságára, az élővilágban betöltött szerepére vonatkozó ismeretek átadása a cél. Mindkét intézmény a biológiai sokféleség megőrzésének egyfajta szigete: „Noé bárkája”.