A Duklai-csata emlékműve (Ústredný pamätník tankistom) is jelzi, hogy október hava jelentős fordulópont volt a szlovák történelemben, mivel 6-át a duklai hadműveletek hőseinek emléknapjává nyilvánították. Ennek előzményeként 1944 júliusában és augusztusában a szlovák katonai parancsnokság számos fegyveres egységet igyekezett összevonni a Zólyom - Besztercebánya - Breznóbánya műveleti területen. A német katonai egységek elfoglalták Szlovákia területét, válaszul 1944. augusztus 29-én kitört a Szlovák Nemzeti Tanács (SNR) véres felkelése.

Szlovákia természeti és turisztikai adottságai alapján a téli főszezonon kívül indokolatlanul alacsony a hazai odalátogatóink száma. Pedig autóval eljutva az Alacsony-Tátráig már egy egészen üdítő éghajlatváltozást vehetünk észre a nem elhanyagolható zöld árnyalatai mellett. Az sem egy utolsó szempont, hogy az évek során a két ország közötti politikai és társadalmi viszonyok is egyre inkább javuló tendenciát mutatnak. Így hát nincs más hátra, mint előre!

A pár évvel ezelőtti kecskeméti repülőnap maradandó élményét még mindig őrzöm, így nagy várakozással vágytam rá, hogy ismét a kifutópályán bámuljam a „szürke” gépmadarakat. Imádom a többi harci járműveket is, ezért már kora reggel szólt is a vezényszó: „Gépkocsira!”, de 12:00 után még mindig csak az objektum kerítését láthattam a Magyar Honvédség bizonyított szervezetlensége okán. Napi 60.000 látogató irányítását nem tudták megfelelően kezelni, akkor éles helyzetben 10 millió honfitársunk védelmét milyen szinten tudnák ellátni?

Gyerekként az összes nyugati autó műszerfalát lestük, hogy melyikbe van több beleírva. 240-től már egészen extázisba kerültünk, de az már nem számított, hogy azt hazánk közútjain sehol nem lehetne kipróbálni. Németországba utazva ezek a korlátok feledésbe merülnek, mivel 130 km/h korlátozás legfeljebb egy nagyobb kanyarnál fogad a 160-as kellemes utazósebesség után. Azt viszont ne feledjük el, hogy ehhez egy külön kultúra kell, mert pl. a német rendszámú BMW-ben akár egy kémia szakos tanárnő is ülhet, aki a 180km/h-s előzésnél jobb index után visszasorol a szélső sávba!

Vagyis tévedni emberi dolog… De nem kell ahhoz David Attenboroughnak lenni, hogy megállapítsuk, az őzike az nem a kis szarvas! Kezdjük is el rendbe rakni, hogy mi lehet a különbség a dzsungel, esőerdő és az őserdő között. Első körben nézzük a mérsékelt égövi őserdőt, ami nagy vonalakban úgy néz ki, hogy áthatolhatatlan a kidőlt fák és a benőtt aljnövényzet miatt, illetve nem hiába feltűnően vaskosak a fák törzse. Az állatvilága pedig bővelkedik a fajok gazdagságában, így nem kell meglepődni, ha egy játékos hóddal vagy egy zöld hamvas küllővel találkozunk. Nagyra kerekedett szemmel is meg lehet nyugodni, mert a cikk végére biztosan egy komolyabb őserdő meghatározással is találkozunk!

Ki ne emlékezne a régi kelet-német autók hátulján virító DDR feliratra?! A keleti blokk felsőosztálya szélsőséges körülmények között tengette életét egészen a berlini fal (Berliner Mauer) 1989-es leomlásáig, aminek a hivatalos neve Antifasiszta Védősánc volt, mivel az NDK a nyugati kémtevékenység megélénkülését kívánta visszaszorítani. A Stasi még veszélyes radioaktív gammaágyúval is átvilágította az autókat, ám itt aknákat nem telepítettek, ellenben 1,3 milliót rejtettek el a vasfüggöny mentén. Szintén az "imperializmus" elleni védelemre épült a türingiai Mödlareuth polgárainak hétköznapjait megkeserítő 3,30 m magas „kis berlini fal”, ahol sokszor kegyetlenebb védelem uralkodott. 1990. október 3-án végleg megroppant a rendszer, mivel újraegyesült az NDK és az NSZK, így észrevétlenül suhanhatunk át a határaikon.

Egészen érdekes helyzet alakult ki a második világháború folyamán, amikor Normandiában partra szálltak az amerikai egységek, hogy leigázzák az amerikai tulajdonú német gyárakban termelt hadieszközökkel felszerelt náci Wehrmachtot. Minél sikeresebbek voltak, annál nagyobb károkat szenvedett el a német hadieszköz készlet, így egyre többet kellett belőle pótolni…

Valódi mesebeli fachwerk építkezési módot a ma már Franciaországhoz tartozó Elzászban (Bővebben>>>) találhatunk, ami nem véletlen, mivel egykori német területről van szó, másrészt ezekre a fagerendás házak elbűvölő hatására épülnek a Grimm testvérek számtalan meséi. Könyvük 1812-es kiadásának helyszíneit, mely az UNESCO dokumentumkincsei közé tartozik, turista mágnesként mutatja be a Német meseút (Deutsche Märchenstraße). Így elég kérdéses itt Hessen tartományban is, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, mivel már munkásságuk előtt meseszerűek lehettek ezek a 15-16. századi pofás kis épületek.

„Elképzelhető lenne-e egy a rabszolgaság áldozatainak szentelt emlékmű a Washington-emlékmű mellett az amerikai főváros központjában elterülő National Mall parkban? Minek kellene ahhoz történnie, hogy London szívében, a Trafalgar téren emlékhelyet alakítsanak ki a Brit Birodalom nevében elkövetett bűncselekmények jelképeként? Mennyire kellene megváltoznia a politikai diskurzusnak Ausztráliában, hogy a sydney-i operaház mellett a családjuktól elszakított őslakos gyerekekről is megemlékezzenek?” /forrás: Goethe-Institut, Jenny Wüstenberg/

70 repülőgép és helikopter, hajók, számos legendás amerikai tűzoltók, megszámlálhatatlan oldtimer autó és veterán motorkerékpárok, valamint letaglózó űrjárművek sorakoztak fel előttem a Technik Museum Speyerben, viszont a mozdonyokat kihagytam és a Kelly család lakóhajója sem mozgatott meg kellően. Ebből az I. részből a talán leglátványosabb katonai célú közlekedési eszközöket kihagytam, arra még várni kell egy keveset…

„A zsidókat a végleges megoldás folyamán keleten megfelelő vezetéssel és alkalmas módon munkára kell fogni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint szétválasztva, útépítés közben vezetik a munkaképes zsidókat ezekre a területekre és eközben nagy részük természetes fogyás útján kétségtelenül ki fog esni. A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részről van szó, megfelelően kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekinthető. A végleges megoldás gyakorlati végrehajtásának folyamán egész Európát nyugattól keletig át kell fésülni.” /Wannseei konferencia jegyzőkönyve, vezette: Adolf Eichmann, 1942.01.20./

Még tavasszal néztem utána, hogy milyen építészeti stílusok létezhetnek a közeli országokban, mert a hazánkban fellelhető szocreál kockák és az új vonalas európai típusépületek, amik már Romániától Hollandiáig mind ugyanazok, már rettentő unalmasak. Gondoljunk csak bele, ha a szocializmus évei alatt Lengyelországtól Bulgáriáig nem csak három szárnyas ablakkal és hullámpalával építkeztek volna, illetve nagyobb számban megőriztük volna a parasztházainkat, akkor hol tarthatna az idegenforgalmunk?

Egy másodpercig sem habozunk, rögtön belevágunk a közepébe, mint ahogy Adolf Hitler bevillant a történelembe, bár hatása még mindig érezhető. Hatalomra jutását nem csak a gazdasági világválság előidézte munkanélküliség látszólagos kezelése segítette, hanem számos tényező adódott, amit kedvezően használt ki. Meglepően még egy repülőgép is, történetesen a hullámos duralumin borítású Junkers Ju-52 is segítette azzal, hogy az 1932-es választáson rengeteg helyre tudott eljutni vele és modern, rugalmas politikusnak tűnt fel, aki kihúzhatja az országot a gödörből. A szenzációnak számító, robotpilótával felszerelt 4845 db Tante Juból a Technik Museum Speyerbe is jutott egy, de ehhez a számhoz a Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt. is hozzájárult.

Az osztrák filozófus, festő és építész már az életében sikeres és elismert lett, mivel széles körben alkotott: bélyegeket tervezett több ország postájának, színektől áradó és hullámzó festménnyel kápráztatta el a kiállításait látogatókat, de értékes grafikák és plakátok is kikerültek a kezei közül. Friedensreich Regentag Dunkelbunt Stowasserre nem sokan kapják fel a fejüket, de ha már a később felvett nevéről Hundertwasserről van szó, akkor a nagyérdemű minden bizonnyal elismerően bólint egyet leginkább az organikus építészete előtt, ami sanszos, hogy a szecesszióból építkezett.

A Magyar Királyi Honvédség létszáma 1944-ben mintegy 1.000.000 főre volt tehető, amiből meglepően kevés, kb. 50.000 honvéd és még hasonló számú német katona védte Budapestet a kb. 180 ezres szovjet-román haderővel szemben. 102 napos hősies küzdelem után fővárosunk annak ellenére elesett, hogy az ellenség nagyságrendekkel keményebb veszteségeket szenvedett el. Lehetséges, hogy a felfoghatatlan orosz sikert olyan technikában, mint egy ártalmatlannak tűnő autóban kell keresni, amiről ők maguk sem tudtak?! A végén majd kiderül a gyilkos jármű kiléte és ha tetszett a cikk, ne felejtsd el a Like-olni a facebook oldalt!