Aki óriási nevezetességeket vár el Valenciától, annak javaslom következő lépésként a jobb felső sarokban az X-et. Előtte viszont átgondolásra ajánlom a látványosságainak valódi értékét és a történelemben elfoglalt méltó helyüket! A helyiek szerint a Szent Mária-székesegyház őrzi a Szent Grált, ami sokak szerint csak egy mesebeli irodalmi alkotás, így ez sem lehet az eredeti, hiszen nem is létezik. A titokzatos kehelyből, már ha valóban létezett, a legenda szerint Jézus ivott az utolsó vacsorán és a keresztre feszítése után a vérét is ebben fogták fel. Mindezek alapján csak Európában hozzávetőleg kétszáz olyan kupa van, amely a Szent Grál lehetne, ilyen a spanyolországi Léonban, a Szent Izidor-bazilikában őrzött kehely is. Nem hiába a Gyaloggalopp c. film történetének is az alapja az Artúr király és a Kerekasztal lovagjainak legendás vándorútja, amelynek célja, hogy megtalálják a Szent Grált. A középkorban ugyanis elterjedt a Templomos lovagrendről, hogy a legszentebb ereklyét is a kincseik között őrizték. Gyerünk, eredjünk utána!

A hazai állatkertjeink téli és nyári látnivalója között óriási különbség van, mivel az állatok nagyrészt behúzódnak, a lombhullató növények pedig szürkébe borulnak. A valenciai Bioparc állatkert és az Oceanogràfic akváriuma ezzel szemben az év 365 napján ugyanazt kínálja, hogy a rajongóknak ne kelljen Afrikába vagy Ausztráliába utazni egy-egy faj csodálatáért. Soha ne feledjük, hogy semmi sem helyettesítheti a látogatást, a fényképek, videók vagy leírások csak megközelíthetik!

A 700 éves mór megszállás után, Amerika felfedezésének évében a spanyol hadak visszahódították Granadát, ahol a mór építészet csúcsa még ma is pompázik az erődpalota, az Alhambra megtestesülésével. Az észak-afrikai berber eredetűek a spanyolokkal azonos jogokat kaptak és a muszlim vallást is szabadon gyakorolhatták, ennek ellenére fennmaradt a "mór probléma". Az a gondolat uralkodott, hogy a mór kisebbséget lehetetlen integrálni a régi keresztény közösségébe, így radikális javaslatok kezdtek megjelenni gettóik létrehozására és kiutasításukra is. A 17. század elejéig nem jutottak dűlőre, így kiűzték őket, akik főként Észak-Afrikában, de Isztambulban és Thesszalonikiben is letelepedtek.

A hazai zöldségeseknél télen nagyrészt spanyol zászlókat találunk a termékek felett, mivel az Európa egyik éléskamrája a kiváló éghajlatának köszönhetően. A tél nem számít ott holt szezonnak, sőt a citrusféléknél az a szüret ideje, emellett a tavaszias időben a szabad földön is szinte minden megterem. Nézzünk körül, hogy minek köszönhetjük a téli zöldség- és gyümölcs kínálatunkat és kézzel foghatóan honnét is származnak ezek!

Az I. részben körbejárjuk Valencia apróbb részleteit, ami valamiképp a vidéki szépségéhez kötődik, mivel ennek a városnak is a legfőbb báját nem a tömegturizmus fő célpontjai adják, hanem azok a momentumok, amikbe jobban el lehet merülni, mint pl. a gasztroturizmus.

A veréb, a galamb vagy akár egy szarka után a madarak tévesen csak sokadlagos érdeklődést válthatnak ki az oly változatos állatvilág körül. Ahhoz, hogy ledöbbenjünk, mennyire csodálatos állatokról van is szó, látni kell egy pompás zöld küllőt vagy a hatalmas szürke gémet. Flamingóról itthon igazán csak álmodozhatunk, legközelebb a velencei lagúnákban figyelhetjük meg, de ha az európai kedvenc helye is szóba került számomra, akkor nem volt más hátra, mint Spanyolországba repülni egy felfedezőútra. De ne feledd, hogy vadállatokkal kapcsolatban azért mindig legyen B-terv, mivel tapasztalatokból kiindulva egy 100%-osan beígért delfinles is lehet óriási csalódás!

A Duklai-csata emlékműve (Ústredný pamätník tankistom) is jelzi, hogy október hava jelentős fordulópont volt a szlovák történelemben, mivel 6-át a duklai hadműveletek hőseinek emléknapjává nyilvánították. Ennek előzményeként 1944 júliusában és augusztusában a szlovák katonai parancsnokság számos fegyveres egységet igyekezett összevonni a Zólyom - Besztercebánya - Breznóbánya műveleti területen. A német katonai egységek elfoglalták Szlovákia területét, válaszul 1944. augusztus 29-én kitört a Szlovák Nemzeti Tanács (SNR) véres felkelése.

Szlovákia természeti és turisztikai adottságai alapján a téli főszezonon kívül indokolatlanul alacsony a hazai odalátogatóink száma. Pedig autóval eljutva az Alacsony-Tátráig már egy egészen üdítő éghajlatváltozást vehetünk észre a nem elhanyagolható zöld árnyalatai mellett. Az sem egy utolsó szempont, hogy az évek során a két ország közötti politikai és társadalmi viszonyok is egyre inkább javuló tendenciát mutatnak. Így hát nincs más hátra, mint előre!

A pár évvel ezelőtti kecskeméti repülőnap maradandó élményét még mindig őrzöm, így nagy várakozással vágytam rá, hogy ismét a kifutópályán bámuljam a „szürke” gépmadarakat. Imádom a többi harci járműveket is, ezért már kora reggel szólt is a vezényszó: „Gépkocsira!”, de 12:00 után még mindig csak az objektum kerítését láthattam a Magyar Honvédség bizonyított szervezetlensége okán. Napi 60.000 látogató irányítását nem tudták megfelelően kezelni, akkor éles helyzetben 10 millió honfitársunk védelmét milyen szinten tudnák ellátni?

Gyerekként az összes nyugati autó műszerfalát lestük, hogy melyikbe van több beleírva. 240-től már egészen extázisba kerültünk, de az már nem számított, hogy azt hazánk közútjain sehol nem lehetne kipróbálni. Németországba utazva ezek a korlátok feledésbe merülnek, mivel 130 km/h korlátozás legfeljebb egy nagyobb kanyarnál fogad a 160-as kellemes utazósebesség után. Azt viszont ne feledjük el, hogy ehhez egy külön kultúra kell, mert pl. a német rendszámú BMW-ben akár egy kémia szakos tanárnő is ülhet, aki a 180km/h-s előzésnél jobb index után visszasorol a szélső sávba!

Vagyis tévedni emberi dolog… De nem kell ahhoz David Attenboroughnak lenni, hogy megállapítsuk, az őzike az nem a kis szarvas! Kezdjük is el rendbe rakni, hogy mi lehet a különbség a dzsungel, esőerdő és az őserdő között. Első körben nézzük a mérsékelt égövi őserdőt, ami nagy vonalakban úgy néz ki, hogy áthatolhatatlan a kidőlt fák és a benőtt aljnövényzet miatt, illetve nem hiába feltűnően vaskosak a fák törzse. Az állatvilága pedig bővelkedik a fajok gazdagságában, így nem kell meglepődni, ha egy játékos hóddal vagy egy zöld hamvas küllővel találkozunk. Nagyra kerekedett szemmel is meg lehet nyugodni, mert a cikk végére biztosan egy komolyabb őserdő meghatározással is találkozunk!

Ki ne emlékezne a régi kelet-német autók hátulján virító DDR feliratra?! A keleti blokk felsőosztálya szélsőséges körülmények között tengette életét egészen a berlini fal (Berliner Mauer) 1989-es leomlásáig, aminek a hivatalos neve Antifasiszta Védősánc volt, mivel az NDK a nyugati kémtevékenység megélénkülését kívánta visszaszorítani. A Stasi még veszélyes radioaktív gammaágyúval is átvilágította az autókat, ám itt aknákat nem telepítettek, ellenben 1,3 milliót rejtettek el a vasfüggöny mentén. Szintén az "imperializmus" elleni védelemre épült a türingiai Mödlareuth polgárainak hétköznapjait megkeserítő 3,30 m magas „kis berlini fal”, ahol sokszor kegyetlenebb védelem uralkodott. 1990. október 3-án végleg megroppant a rendszer, mivel újraegyesült az NDK és az NSZK, így észrevétlenül suhanhatunk át a határaikon.

Egészen érdekes helyzet alakult ki a második világháború folyamán, amikor Normandiában partra szálltak az amerikai egységek, hogy leigázzák az amerikai tulajdonú német gyárakban termelt hadieszközökkel felszerelt náci Wehrmachtot. Minél sikeresebbek voltak, annál nagyobb károkat szenvedett el a német hadieszköz készlet, így egyre többet kellett belőle pótolni…

Valódi mesebeli fachwerk építkezési módot a ma már Franciaországhoz tartozó Elzászban (Bővebben>>>) találhatunk, ami nem véletlen, mivel egykori német területről van szó, másrészt ezekre a fagerendás házak elbűvölő hatására épülnek a Grimm testvérek számtalan meséi. Könyvük 1812-es kiadásának helyszíneit, mely az UNESCO dokumentumkincsei közé tartozik, turista mágnesként mutatja be a Német meseút (Deutsche Märchenstraße). Így elég kérdéses itt Hessen tartományban is, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, mivel már munkásságuk előtt meseszerűek lehettek ezek a 15-16. századi pofás kis épületek.

„Elképzelhető lenne-e egy a rabszolgaság áldozatainak szentelt emlékmű a Washington-emlékmű mellett az amerikai főváros központjában elterülő National Mall parkban? Minek kellene ahhoz történnie, hogy London szívében, a Trafalgar téren emlékhelyet alakítsanak ki a Brit Birodalom nevében elkövetett bűncselekmények jelképeként? Mennyire kellene megváltoznia a politikai diskurzusnak Ausztráliában, hogy a sydney-i operaház mellett a családjuktól elszakított őslakos gyerekekről is megemlékezzenek?” /forrás: Goethe-Institut, Jenny Wüstenberg/