Az 1930-as években Németországban akkora szám volt az Opel Blitz, mint napjainkban az amerikai villanycsoda, a Tesla, de a 130.000 db legyártott teherautó ellenére ma már nem könnyű múzeumi példányokat találni. A Strasbourg melletti MM Park II. világháborús múzeum 〈Bővebben>>>〉 meghirdetett gyűjteménye között is szerepelt Blitz, ám megérkezésünkkor a személyzet nem tudott róla és nem ismerte a legendás LKW-t. Ezek után az alábbiakban valós helyszínekről és tuti biztos kiállított darabokról lesz szó!

Ami Ausztriának az Alpokban fekvő Hallstatt, az Olaszországnak a Ligúriában megbúvó Portofino 〈Bővebben>>>〉. A kettőben az a közös, hogy a nyomasztó tömeg az egésznek a hangulatát annyira beárnyékolja, hogy némelyeknek negatív is lehet a napi egyenleg. A parkolással nem tudnak már mit kezdeni, a számos mélygarázs mellett, már kilométerekkel korábban parkolók kínáljak a még szabad helyeket. Fotózni pedig szinte képtelenség, mivel a kiszemelt látványosság helyett csak leopárd mintás hátak, neon zöld kabátok, lila babakocsik, duguláselhárító teherautók és idegenvezetők virító sárga esernyői lesznek a középpontban.

A versailles-i békeszerződés értelmében Németországnak megtiltották a nagy hatótávolságú fegyverek fejlesztését is, de a megállapodás nem szólt a rakétákról! Az A1 folyékony hajtóanyagú rakétát 1933-ban bocsátották fel, amiben Wernher von Braun tudós is részt vett. Ekkor még a Berlintől délre fekvő Kummersdorfban hajtották végre a csodafegyverek (Wunderwaffe) kísérleteit, de ezt kinőtték, ezért kezdték meg a nagyszabású építkezést Peenemünde félszigetén.

A KdF-Wagen Typ 60, vagyis a Volkswagen Bogár 〈Bővebben>>>〉 alapját a negyvenes években 990 Reichsmarkért kínálták, viszont az összegyűjtött takarékbélyegek ellenére senki nem kapott belőle, minden ment a levesbe, a háborúba. Hitlert különösen az nyűgözte le a Bogárban, hogy a nagy számban gyártható civil autó könnyen átalakítható volt katonai járművé. A wolfsburgi üzem nagyszabású alapkőletétele 1938. május 26-án Adolf Hitler által történt, mintegy 70.000 nemzetiszocialista részvételével.  1941 augusztusától a háború végéig körülbelül 51.000 Kübelwagen és 14.000 Schwimmwagen hagyta el a gyárat. A Luftwaffe a csarnok alagsorában kényszermunkásokkal V-1 rakétát, Junkers Ju-88 repülőgép szárnyakat, kormányokat és kabinokat állíttatott elő.

Brüzs?! Éveken keresztül álmaim úticéljai között szerepelt ez a város és mivel valamivel közelebb áll hozzánk a francia, mint a holland nyelv, nálunk a francia neve, Bruges terjedt el. Az amúgy lengyel várost, Gdanskot sem lőjük be a német gyökerekkel büszkélkedő városként, Danzigként és főleg a helyieknek nem reklámozzuk a kellemetlenül elsülhető német megnevezését. A Nyugat-Flandria tartomány, mivel flamand nyelvű, Bruggéhez közeledve, csak így volt látható az útszéli táblákon. Végül az egyik souvenir boltban a város nevének helyes kiejtésére megkaptam a mindent tisztázó választ: Bröhhe (Brugge)!

Az I. világháború után Németország nem rendelkezhetett légierővel, ezért az 1920-as évektől kezdve titokban civil intézményeknek álcázott katonai pilóta‑kiképzőközpontokat és titkos légi egységeket hozott létre. Hitler hatalomra kerülése után rögtön igen bő költségvetéssel és a német ipar támogatóival hozzálátott az amúgy Hermann Göring vezetette Luftwaffe felfegyverzéséhez.

Belgium a mai BeNeLux államokkal nagyjából azonos területű Egyesült Németalföldi Királyságból csak 1830-ban, az augusztusi forradalom után nyerte el függetlenségét. A korábban megismert Vallónia régiója 〈Bővebben>>>〉 után most az északon található, Flandria (hollandul: Vlaanderen) városait járjuk be, aminek nem véletlenül volt a jelentése a vízzel borított föld. A hivatalos nyelve a holland, de gyakran hivatkoznak rá a lakosok, mint flamand nyelvre.

A pszichoaktív metamfetamint tartalmazó Pervitintől felpörgetve megindult a náci hadigépezet 1940. május 10-én az Ardenneken keresztül Franciaország ellen. A jelentős erőfölény ellenére a szövetséges erők kezdtek összeomlani, május 19-én Guderian páncélosai áttörték a britek Somme folyó mentén kiépített állásait, ami elszigetelte az északon harcoló brit, francia, holland és belga csapatokat a francia főerőktől. Máig nem tisztázott körülmények miatt, de leginkább a Churchillel való egyezség reményében Hitler Dunkerquenél megálljt parancsolt a Wehrmachtnak, így a briteknek kiváló lehetőségük nyílt arra, hogy megkezdjék a kelepcébe esett csapatok kimenekítését.

Az etnikailag és nyelvileg is sokszínű 11 milliós Belgium, három fő csoporttal rendelkezik, a holland nyelvű flamandokkal, a francia nyelvű vallonokkal és egy német nyelvű kicsiny közösséggel a keleti régióban. Nagyjából a mai BeNeLux államokkal azonos területű Egyesült Németalföldi Királyságból Belgium csak 1830-ban, az augusztusi forradalom után nyerte el függetlenségét. Most a délen található, nagyobb Vallónia (franciául Wallonie) régiót fedezzük fel, ahol a franciául beszélő vallon népcsoport lakik, ami az ország lakosságának 31%-a. A belga szabadságharc után fennmaradtak meglepő határokkal rendelkező részek, mint a Hollandiába beékelődött enklávé, Baarle-Hertog település, de a német határnál is előfordul olyan, hogy egy belga út beszorult Németországba.

A Battle of the Bulge elnevezés nem sokaknak árulhatja el, hogy miről is lehet szó, segítséggel még akkor sem, ha az egy híres háborús film címe. Tükörfordításról biztos nem volt szó, amikor 1977-ben a hazai mozik vásznán is megjelent A halál ötven órája címmel. A film témája az ardenneki offenzíva, így nem is lehetett más az álmunk, minthogy 1944-be visszarepüljünk és meglessük Bastogne ködös telén összecsapó katonai járműveket.

Július 23-án az orkán három óra ötven perckor csapott le a fővárosra és első vihara öt percig tartott. Ezután eleredt az eső, dörgött, villámlott az ég, majd még egy szélroham támadt. Húsz percig tartott az ítéletidő, de ez elég volt arra, hogy nagy kárt okozzon. A pusztító viharnak az első jelentések szerint csak Budapesten hét halottja volt /forrás: mult-kor.hu, Pusztító orkán Magyarországon/. 1914-ben ezen a napon azonban az égiháborúnál is súlyosabb esemény történt, mivel a Monarchia nagykövete ultimátumot intézett a szerb kormányhoz.

1937. november 21-én Magyarország kőolajtermelő országgá vált, mivel a zalai olajkutak megkezdték a termelést. Az erre alapított MAORT 1939-ben már fedezte hazánk szükségleteit és 1940-től a háború végéig exportra is termelt, elsősorban Németország részére. A náci hadigépezet számára viszont hamarosan a román ploieşti-i és hazánk zalai olajmezői önmagában kevésnek bizonyultak, másrészről a szövetséges bombázások kezdték megtépázni az egész birodalom olajiparát.

Mindannyiunkat körbe vesznek a falak, így kutatások is foglalkoztak azzal, hogy otthonaink szobanövényei már csak jelenlétükkel is csökkentik a stresszt és a negatív pszichológiai tüneteket, mint a szorongást is. A kertészkedés vagy akár már egy kis növény gondozása mindezt tovább fokozza, akár flow-élményt is kialakítva. Napjainkban így nyilvánvalóvá vált a természettel való ősi kapcsolatunk helyreállításának szükségessége, hogy lelki egyensúlyunk helyre billenhessen. Erre kiváló alkalom egy kirándulás vagy még inkább egy olyan hely, ahol a különféle növények tudatosan vannak elrendezve, mint az Őrség peremén húzódó Jeli arborétumban. Az alábbi fotó ikonok alatt megtalálod az elkapott izgalmasabb pillanatokat!

A félelmetes orosz hadsereg immáron kétszer bukott el Kijevnél. 1941-ben négy hét alatt nem sikerült megvédenie a németekkel szemben, 2022-ben pedig négy hét alatt támadóként sem birkóztak meg az ukrán fővárossal. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni!

forrás: ua.igotoworld.com

Napjainkban némelyek megsértődnek, ha fejlettebb demokráciák hazánkat Kelet-Európához sorolják vagy esetleg balkáni országok között említik. Az európai nézetek közepette immáron nem kérdés, hogy az Utazás Európába térképén méltó módon feltüntessük szomszédos országunknak, Ukrajnát, a 2014 előtti határait figyelembe véve. Tegyük a szívünkre a kezünket, legtöbbünk nem igazán tudna felsorolni pár nevezetességet, bár a hírekből a városaik nevét már megtanulhattuk, most rántsuk le a leplet a szenzációs látnivalóikról is!

forrás: mapio.net