A Wehrmacht 1934-től szabványosított katonai személyautókat vezetett be az egyszerűbb logisztika és karbantartás miatt. Ennek érdekében három osztályt, a könnyű, a közepes és a nehéz terepjáró személygépkocsi kategóriát alakították ki. A terv nem valósult meg, mert így is elég szerteágazó lett a beszerzés, mivel a BMW (Werk Eisenach), a Hanomag, a Mercedes-Benz, a Stoewer, az Opel (Werk Brandenburg), a Ford Germany, valamint az Auto Union (Horch és Wanderer) is gyártotta ezeket.
Felvetődik a kérdés, hogy önmagában egy erdei kirándulás miatt érdemes-e több száz kilométert utazni és még szállást is fizetni? Biztosan megoszlanak most is a szélsőséges vélemények, de egy biztos, hogy itt a paradicsom jelző valami tutira utal! Ha érdeklődsz az effajta látványosságok iránt, akkor élőben nem fogsz csalódni, mivel a park a képeknél sokkal többet nyújt a látogatóknak!
forrás: Avatar
Hajoljunk ki egy gyorsan száguldó kocsi ablakán és abban a pillanatban megérezzük, hogy a robogó autónak a levegő ellenállását hogyan kell leküzdenie. Ezt a fizikai tényezőt már az autógyártás hajnalán is elkezdte vizsgálni egy hazánk fia, akinek a történetét és alkotásait sokak csak a német autó múzeumok kiállításaiból ismerheti meg.
Lengyelország mélyén vágjunk bele a rejtélyes, II. világháborús helyszínek felfedezésébe, amihez a föld alá kell ereszkedni. Évtizedek alatt nem derült fény a valódi rendeltetésükre, így csak találgatni lehet, hogy csak egyszerűen náci főhadiszállásnak szánták, titkos fegyverek gyártására szolgáló földalatti gyárakat építettek, a háború alatt zsákmányolt kincseket rejtették el, az uránérc-lelőhelyek közelsége miatt részesítették előnyben, amelyeket nukleáris fegyverek fejlesztésére szántak vagy a legendás aranyvonat rejtőzik valahol ezekben a felfedezetlen alagutakban.
Báthory István erdélyi fejedelemben, II. János Pál pápában és Oskar Schindlerben létezik egy közös pont, mégpedig a mai úticélunk, a turisztikailag felkapott Krakkó. Mindössze 400 km-t kell utaznunk és eljutunk egy olyan világörökségi városba, amire akkora tömegek kíváncsiak, mint bármelyik világváros legfőbb látványosságára.
A párizsi központú UNESCO az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, ami a létrehozásáról szóló megállapodást 1945. november 16-án fogadta el 44 állam képviselőinek jelenlétében. Az UNESCO a Világörökség Egyezmény szervezete, amely segít megvédeni a világban egyedülálló kulturális és természeti helyeket, tehát kiemelten gondozzák és megőrzik azokat. A Világörökség listáján 1157 kategóriákba rendezett hely szerepel, amelyek meghatározzák, hogy természeti vagy kulturális jelentőségűről van-e szó. Munkájában elsősorban a 195 szavazati joggal rendelkező tagállam vesz részt, amelyek befizetései adják a szervezet költségvetésének jelentős részét.
Harctéri elemzések szerint a náci Németország jelentősebb eredményeket érhetett volna el, ha a páncélosok hangsúlyát a Párducokra helyezik az állandó hegemón fejlesztésekkel szemben, mint pl. az elrettentő Tigris és a hatalmas Panzer VII Maus. A Panther továbbfejlesztett sorozata (A és G verzió) műszakilag és harci értékében is felülmúlta a T-34-et, aminek az előnye az erős ágyú, a nagy tüzelési sebesség és az erős elülső páncél volt. Másrészt a német hadiipar alulmúlta a szövetséges termelést tankok tekintetében, mivel kb. 6000 db Párduc, 1355 db Tiger I és 492 db Tiger II készült, ezzel szemben az amerikaiak M4 Shermanból 49 ezer darabot, a szovjetek T-34 tankból pedig 84 ezer darabot gyártottak.
Szlovéniáról a legtöbbeknek a Bledi-tó, a Postojnai cseppkőbarlang és a tengarparti Piran juthat az eszébe, de emellett csak kevesek határozzák el magukat, hogy a fővárost, Ljubljanát is meglessék közelebbről. A precíz, osztrákos város pedig a balkáni világ, a mediterrán hangulat és az olasz zsibongás különleges ötvözete. Bár kiemelkedő világhírű turista attrakcióval nem rendelkezik, a főként barokk és klasszicista épületeivel önmagában megér egy kisebb kirándulást, de ha a világörökségi listáját is számba vesszük, akár egy hosszú hétvégét is kiérdemel!
Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy karácsony, húsvét vagy egyéb ünnepek alkalmával hatszor gondoljuk meg, hogy ajándékozzunk-e zabálnivaló kisállatot! Legtöbbször ugyanis nem lesz happy end a vége, mivel évek is eltelhetnek, míg számukra megfelelő körülmények között élhetik le oly rövid életüket. Ennek ellenére is egyre többen tartanak otthonukban kis macskaszerű állatot, mint a szervált is, ami könnyen megszokja az embert, de a génjeibe kódolt támadást és vadászatot nem igen lehet kikedveskedni belőle.
A világsikert elért Ikarus 260 és 280-as sorozata sehol nem lett volna, ha a győri Rába nem tette volna bele szívét-lelkét, vagyis a futóműveit és egyéb alkatrészeit. A Hungarocamion sárga ponyvás pótkocsiját is szinte minden esetben a nemzeti színű Rába járműállománya vontatta. Ezeket az ikonokat egy gyors galériában mutatjuk be, de ami ezeknél is nagyobb szám a győri Rába Technológiai Centrumában, azok a II. világháború körüli teherautók. Nézzünk is körül!
Mi a közös a Westminster apátság >>>, Mont-Saint-Michel bencés apátsága >>>, a Szent Jeromos-kolostor >>> és a Meteorák >>> között? Ezen nevezetességek miatt képesek vagyunk több órát utazni, de amikor az M1-es autópályán haladunk, eszünkbe sem jut, hogy Győrnél leforduljunk és megnézzük a mi ezeréves Pannonhalmi Főapátságunkat! Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja nem nyújt kevesebb látványosságot a fentieknél, aminek elismeréséért 1996-ban a főapátságot és környezetét a világörökség részévé nyilvánították.
Azt gondolhatnánk, hogy a koncentrációs táborok szörnyűsége tisztes távolságban zajlott hazánktól, de tévedésben állunk, mivel a háború alatti szlovák határunk közvetlen közelében állt a szeredi Zsidó Koncentrációs Központ és Munkatábor! A mai határainktól is egy órán belül elérhető múzeum kiállításnak nem az a célja, hogy a koncentrációs táborok légkörét idézze meg, hanem hogy a látogatók a tárlatokat megismerve átlássák, hogy a holokauszt nem a táborok bejáratánál és nem a gázkamrák előtt kezdődött, hanem sokkal korábban.
A D-nap 80. évfordulója alkalmából az I. részben >>> már megnéztük a partraszállás egyik oldalát, most az amerikai hadsereg kitartó erejét mutatjuk be az Omaha Beachen. A náci Németország a csaknem elkészült Atlanti fallal főleg Calaisnál várta a partraszállást, aminek elképesztő erődítmény rendszerét korábbi cikkben >>> fedezheted fel, Normandiában is jelentős védelemmel várták az inváziót.
Itt az ideje a tikkasztó és hosszú nyári kánikula után új úticél után nézni, mivel már nem sokan kívánkozhatnak a 40 fokból a még melegebb mediterrán nyaralóhelyekre. Kiváló alternatíva kínálkozik a lengyel tengerparton >Bővebben>>> vagy az Északi-tenger mellett Belgiumban >Bővebben>>> és Hollandiában >Bővebben>>> is, csak utána kell nézni egy picit. Most viszont az óceáni éghajlat nyári előnyeivel, Franciaországban a Bretagne félsziget gyöngyszemein keresztül mutatunk újabb vonzó lehetőségeket.
Az Einstein–Szilárd-levelet aláírásával Albert Einstein küldte 1939. augusztus 2-án Franklin D. Rooseveltnek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, amelynek nagy részét Szilárd Leó fogalmazta meg Teller Ede és Wigner Jenő Amerikába emigrált magyar fizikusokkal együtt. Arra a lehetőségre mutatott rá, hogy egy urántömegben egy láncreakció létrehozásával mesterséges úton hatalmas energia jöhet létre nagyszámú új, rádiumhoz hasonló elem keletkezésével. Arra intette az elnököt, és hogy a jelenség olyan nagy erejű, új típusú bomba előállításához is vezethet, amiből egyetlen elpusztíthat egy kikötőt a teljes hajóállományával együtt. Felhívta még a figyelmet, hogy a németek valószínűleg már dolgoznak az atombombán és Németország leállította az urán eladását, amit a csehszlovákiai bányákból nyert ki.*
