A régi szép időkben egyes turisztikai desztinációk már nem bírták a látogatók tömegét, ezért Velencében vagy Dubrovnikban belépési korlátozásokat vezettek be. Sokak már azt érezték, hogy egyszerűen álom lenne, ha csak úgy végig lehetne menni egy-két teljesen üres utcán. A pandémia járvány idején viszont az arcunkba kaptuk ezt és nem csak az Európai Unió városai, hanem szinte az egész világ közterületei kiüresedtek. Ha akarnál, sem tudnál elutazni ezekre a helyekre, viszont egy kattintással (fotók) élő képet kaphatsz a városokról vagy megnézheted a látnivalóit (Tovább a városba)!

Kiadós havazást ezen a télen sem kaptunk, de forgatókönyv szerint megérkezett az influenzajárvány és vele párhuzamosan az új koronavírus is. A szürke téli bezárkózást alig vártuk, hogy véget érjen, hamarosan viszont el lehetünk zárva a tavaszi újruhába öltözött természettől, de akár a napokban is megtapasztalhatjuk a kijárási tilalmat. Már most is segítség lehet a „Maradj otthon!” felszólítást betartók körében egy kis virtuális kirándulás, akár a határokat lezárt Szlovákiába is.

Veszélyhelyzetben vagyunk, de nem szabad pánikolni, még kijárási tilalom idején sem, mert fő a higgadtság és a megfontoltság! Európában elsőként az utazási mágnesként funkcionáló Olaszország esett el és párhuzamosan a turizmusa azonnal romba is dőlt. A tavasz beköszöntével mindenki már a kimozdulásra hangolódott rá, de sajnos úgy tűnik, hogy a határzárak a külföldi álmokat feledtetik, így egyelőre maradtak a hazai felfedezésre váró eldugott meglepetések.

A 20. század eleji angol arisztokráciát bemutató filmekben gyakran előkerülnek olyan italok, amikről azt hihetjük, hogy originál angol termékekről van szó. Ilyen a spanyol Sevilla (kattints rá) melletti Jerezből származó fehér szőlőből készült sherry, ami nem tévesztendő össze a cherry meggylikőrrel! Másik alkotás pedig a portugál kék szőlőből erjesztett és erősített portói bor, ami az angolok nemzeti italává vált.

Néhányaknak az életük legnyomasztóbb élményeit idézheti a fényjátékot kísérő robbanások hangzavara és egészen 1944-ig vagy ’56-ig kellemetlenül repítheti őket vissza. Másokat gyerekként a tűzijáték fényei letaglóztak, ám egyben a durranások meg is ijesztettek, így a hétköznapok megszokottságát ez eléggé megkavarta. Évtizedek múltán augusztus 20-ának estéje már annyira megszokottá válhatott egész tömegeknek, hogy százmilliós unalom helyett szórakoztatóbb produkcióra vágynának! Egy viszont biztos, hogy a színes fények minden várost feldobnak, ezért nézzünk is körbe a Toplistánkon, amit Budapest akár meg is nyerhetett volna a világörökségi Duna-part látképével és a Budai várnegyeddel, de ne induljunk neki ennyire elfogultan! Ha mégis változtatnál az alábbi szilveszteri városok sorrendjén, akkor a végén SZAVAZZ!

10. Budapest

>>> Tovább a városba >>>

Fogalmad sincs, hogy a megszokott Pamela kávé helyett mivel kellene beújítani? Egyre megy az arabica és a robusta? Nem kell hónapokig próbálkoznod és főleg sok pénzt elköltened melléfogásokra, mert most itt kézhez kapsz egy listát a kávékról, ami alapján, ha nekiállsz kávézgatni, nem fogsz csalódni!

Bécs, Rothenburg és Colmar alapvetően az adventi kirándulások fő célpontjai, mivel elismerten ott sorakoznak a karácsonyi ajánlatok között. Sőt az utóbbi kettőben még a nyári kánikula kellős közepén is kaphatók karácsonyi souvenirok és díszek is. Az alábbiakban viszont olyan városokat is összegyűjtöttem komment nélkül, amik akár egy mediterrán nyaralás fő célpontjai is lehetnének, de csodásan tündökölnek karácsonyi díszben is. A meghirdetett szavazás már lezárult, köszönjük, hogy megerősítettétek az eredeti lista éllovasát! 

10. Málaga

>>> Tovább a városba >>>

A kőolaj után a világkereskedelem második legfontosabb és legnagyobb forgalmú terméke nem más, mint a kávé! De miért imádjuk ennyire? Nézzük meg először is a kedvező élettani hatását! A szervezet kortizolszintje reggel 8 és 9 óra között a legmagasabb, ezért javasolt a kávéfogyasztást reggel 9:30 és 11:30 között, délután pedig 13:30 és 17 óra között megejteni, amikor visszaesik a szintje. A kávénak ezt az élénkítő hatását egy etióp pásztor fedezte fel Kr. e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi piros bogyókat legelésznek, akkor sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat még meg is pörkölik, akkor még ízletesebb italt készíthetnek.

Az utazás tervezése felér egy álommal, mivel teljesen bele tudja élni magát az ember a vágyott látnivalók közé. Összeáll a program, elindulunk és egyszerűen boldogok vagyunk már attól is, hogy közeledünk a megálmodott úticélunkhoz. Sokszor előfordulhat, hogy megérkezünk és csak nézünk ki a fejünkből, kiüresedik minden, mert elértük célunkat és nincs tovább! De öröm önti el a lelkünket, mert egy hosszú folyamat, az út részesei lehettünk és már az sem érdekes, hogy mindennek vége szakadt. „Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél.” /Dan Millman: A békés harcos útja/ Létezik vajon olyan, hogy a végcél maga az út? Visszaemlékezve Esztergom, de valójában számomra a lakói jelentették éveken keresztül a boldogságot… Köszönöm nekik!

Adolf Hitler berlini öngyilkossági elméletének bizonyítékai több ponton megbuktak, ennek ellenére a történészek foggal-körömmel ahhoz ragaszkodnak. Vallomások, hivatalos dokumentumok, újságcikkek és beszámolók viszont arról szólnak, hogy egy előkészített terv keretében Berlinből megszökött a nagy szervező, Martin Bormann segítségével. Gerrard Williams walesi író szerző társával együtt ennek jártak utána és írták meg a hazánkban még nem kapható Grey Wolf c. könyvét Hitler meneküléséről. Alapos munkát végeztek, amire már önmagában bizonyítékul szolgál a több oldalas irodalom- és forrásjegyzék, a titkosítás alól feloldott iratok és a törvényszéki vizsgálatok adatai, így az egyik legnagyobb hazugságot leplezték le, miszerint 1945. április 30-án a Führer öngyilkos lett! Gerrard engedélyezte a cikket, így bepillantást nyerhetsz a könyv hátborzongató igazságának lehetőségébe:

forrás: grandfacho.com&pixabay.com&hu.wikipedia.org

Szlovákiával nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk politikában, de ami még rosszabbnak tűnt, hogy az átlagember szintjén is akadtak nézeteltérések, atrocitások. Nem mindenki jött úgy haza egy tátrai síelésből, hogy az autóját ne rongálták volna meg vagy egy párkányi látogatásból testi sértés nélkül tért volna vissza. Talán a szlovákok is be tudnának számolni hasonlóakról, de ez mindenképp legyen már a múlt és tekintsünk előre a baráti viszony felé! Erre tökéletes példa a meglepő pozsonyi látogatásom, ahol igaz, hogy magyarul nem szólaltam meg, de a helyiekről csak pozitívumokban tudok beszámolni, mivel főleg a vendéglátásuk, az elsőrangú volt! Örömömre szolgál az is, hogy a focimérkőzéseket leszámítva a két nép jelenbéli kapcsolatát tekintve konstruktív és szívet melengető előrelépésekről lehet hallani. Továbblépve pedig ez a cikk is legyen a baráti viszony építésének egyik állomása!

Wien elnevezés valahogy sokkal inkább nyújtja a város hangulatát, mint a mi Bécsünk. Az angol Vienna pedig, mintha inkább az olaszba hajlana át. Egy viszont biztos, hogy Bécs egyet jelent a Szent István-székesegyházzal (Stephansdom), az Állami Operaházzal (Staatsoper), a Hofburggal és a Schönbrunni kastéllyal (Schloss Schönbrunn). Na, ezeket most rögtön el is felejtjük, mivel már a rendszerváltás körüli Mariahilfer Straße boltjai után ízekre szedtük ezen nyugati látnivalókat. Most viszont izgalmasabb célpontokat kerestem fel a kényelmes Railjet utazás és egy frissíő bécsi kávé után!

Valódi magashegyi növényzet várt a második legmagasabb hegységünkben, a Bükkben. Barlangok, tavak, vízesések tarkították a vadregényes környezetet és az egyetlen csalódást csak az utak balkáni minősége jelentette, érkezéskor viszont csak felújított létesítményekkel körülvett szuperlatívuszokról beszélhetünk!

1950-ben nem tanultak az akkoriban pár éves világégésből, újra felhúzták Recsk (térkép) erdeiben a 3 méter magas, kettős szögesdrótkerítést, amiket még őrtornyokkal is biztosítottak. A véd rendszer mentén lámpákat helyeztek el, amelyek folyamatosan világítottak és bár nem hoztak fényt az éjszakába, a politikai fanatizmus ismét zsákutcába futott. Vajon a következő hibát kik, mikor és hol fogják ugyanígy elkövetni?

Višegrad, immáron Bosznia-Hercegovina csinos kis turisztikai célpontja a Drinán átívelő kőhíddal, ahol a bosnyák háború alatt viszont szörnyű etnikai tisztogatások is folytak. Hogy micsoda?! Igen, ha rákeresel Visegrádra, ezt a várost is kidobja a kereső, így hasonló érdeklődési szint lehet a két város iránt. Nekünk viszont van egy szeretett Visegrádunk, ami a Dunakanyarban semmivel össze nem téveszthető!