Az előző részben >Bővebben>>> már megnéztük, hogy mi volt az egyik oka, ami meghatározta Lisszabon karakterét és most bepillantást nyerhetsz a másikba is. A fővárost 1755. november 1-jén egy szörnyű földrengés szinte teljesen elpusztította, ami a szeizmológusok becslése szerint a Richter-skála szerint 8,7 - 9 magnitúdót érhette el. Nem sok kellett hozzá és később a partokat elérte a cunami is, amely legalább hat méter magas volt és elöntötte a kikötőt a városközponttal együtt.
Lisszabon (Lisboa) már nem a közeli és olcsó repülőutak közé sorolható, de amint alkalmad nyílik egy kis kiruccanásra, a csak 550.000 lakosú fővárost mindenképp az első helyek közé sorold, ugyanis 2018-ban nem hiába nyerte el a Legjobb városi úti cél díjat a World Travel Awardson. Nézzük meg, hogy a történelem során mi volt az egyik oka, amiért Lisszabon olyan lett amilyen!
Egy falunapon lovas kocsin zötykölődni elég unalmas programnak tűnik, csakúgy, mint lószerszámokat bámulni egy nyomasztó múzeumban. Na, ez volt az alap, amikor a keresőben megjelentek a szemmeresztő fotók a lisszaboni Nemzeti Kocsimúzeumról (Museu Nacional dos Coches), de akkor leesett, hogy ezek a műalkotások az előző századok Rolls-Royceai, amiket az autók szerelmesei nem hagyhatnak ki!
A Kárpátokhoz tartozó Morva-Sziléziai Beszkidek fenyveseinek lábánál rendezkedett be Kopřivnice (ejtsd: Kopsivnyice) városának ipari remeke, a Tátra, ami a világon a harmadik legrégebbi autógyártó. A kopřivnicei gépkocsikat a Magas-Tátrában tesztelték, ahol a helyiek elismerően jegyezték meg, hogy ezek a kocsik a Tátrára készültek, így hivatalosan 1919-től Tatranak nevezték el. Nézzük is meg a Tátra Teherautók Múzeumában (Muzeum nákladních automobilů Tatra) és a személyautókat bemutató Technické muzeum Tatraban is, hogy az évtizedek alatt mit hoztak össze!
Kiválóak az orosz-magyar kapcsolatok, nem is lehetne kedvezőbb időben előállni az Oroszországgal szembeni jogos követelésünk érvényesítésével, minthogy a Szovjetunió hadizsákmányát Magyarország visszakapja. Kormányunk minden erejével növelni kívánja a magyarság identitását, így itt az alkalom, hogy a II. világháborúból visszamaradt szegényes gyűjteményünket bővítsük az akkori hazai ipar 5db harckocsijával, amiket a Nimródon kívül jelenleg csak az orosz Kubinkai Harckocsi Múzeumban mutatnak be. A cikk végén szavazzatok minél többen, hogy a Honvédelmi- és a Külügyminisztériumunk is minél erősebb felhatalmazással kereshesse meg az orosz felet. Nézzük át, hogy melyek is ezek a magyar tankok!
A ’90-es évek meghatározó szórakozási lehetőségének adatott a vasárnapi ebéd közben kezdődő Forma 1-es közvetítés Palik Lászlóval. Ki ne emlékezne azokból az időkből híres idézetére: „Hova tűnt Damon Hill?” és Schumacher már unalmasnak tűnő sorozatos győzelmeire?! Aztán 1994-ben bekövetkezett az imolai pályán az, ami nem csak az egész országunkat, hanem az egész világot megrázta, balesetet szenvedett Ayrton Senna, amibe a helyszínen bele is halt. Ezeket a nosztalgikus mozzanatokat egy helyen, a sinsheimi Technika Múzeumban eredeti versenyautók között idézhetjük fel. Közben tesztelheted az F1-es emlékeidet, így a helyes válasz esetén megjelenik a versenyautóhoz tartozó pilóta. Rajt!
Daimler-Benzből hogy a fenébe lett Mercedes? Daimler Motoren Gesellschaft (DMG) két alapítója Gottlieb Daimler gépész és Wilhelm Maybach motortervező közösen fejlesztették ki a belső égésű motorjaikat. Emil Jellinek osztrák üzletember lánya, Mercedes után nevezte azokat a járműveket, amelyeket a DMG-től rendelt, majd 1902-ben márkanévként is bejegyeztette. Jellinek megrendelte a Daimlertől az első Mercedest, a 35 HP-t (35 LE), ami 100 km/h végsebességre is képes volt. Végül Carl Benz autómérnök érkezett meg a képbe Benz & Cie cégével, ami 1926-ban egyesült a DMG-vel, így megalakult a Daimler-Benz, ami hosszú évtizedek és költséges egyesülések után Mercedes-Benz Group AG-ba olvadt.
Az angol–francia együttműködésből megszületett Concorde és a szovjet Tupoljev szuperszonikus utasszállító repülőgépek 1973-ban mutatkoztak be a Párizs-Le Bourget-i Nemzetközi Légi- és Űrszalonon. A bemutató tragédiával ért véget, mivel amint a Tupoljev második repülése közben elkápráztatta a nagyérdeműt, lezuhant. A nyugat által fejlesztett gép viszont bevált és a Concorde nevet kapta a latin concordia szóból eredően, amely az angol, ill. a francia nyelvben is baráti egységet, szövetséget vagy harmóniát jelent. Mindkét eredeti gépet egy helyen, a Baden-Württemberg tartományban fekvő Sinsheimben csodáltuk meg, amiket még belül is ki lehetett próbálni.
Az 1930-as években Németországban akkora szám volt az Opel Blitz, mint napjainkban az amerikai villanycsoda, a Tesla. A 130.000 db legyártott teherautó ellenére ma már nem könnyű múzeumi példányokat találni. A Strasbourg melletti MM Park II. világháborús múzeum 〈Bővebben>>>〉 meghirdetett gyűjteménye között is szerepelt Blitz, ám megérkezésünkkor a személyzet nem tudott róla és nem ismerte a legendás LKW-t. Ezek után az alábbiakban valós helyszínekről és tuti biztos kiállított darabokról lesz szó!
Ami Ausztriának az Alpokban fekvő Hallstatt, az Olaszországnak a Ligúriában megbúvó Portofino 〈Bővebben>>>〉. A kettőben az a közös, hogy a nyomasztó tömeg az egésznek a hangulatát annyira beárnyékolja, hogy némelyeknek negatív is lehet a napi egyenleg. A parkolással nem tudnak már mit kezdeni, a számos mélygarázs mellett, már kilométerekkel korábban parkolók kínáljak a még szabad helyeket. Fotózni pedig szinte képtelenség, mivel a kiszemelt látványosság helyett csak leopárd mintás hátak, neon zöld kabátok, lila babakocsik, duguláselhárító teherautók és idegenvezetők virító sárga esernyői lesznek a középpontban.
A versailles-i békeszerződés értelmében Németországnak megtiltották a nagy hatótávolságú fegyverek fejlesztését is, de a megállapodás nem szólt a rakétákról! Az A1 folyékony hajtóanyagú rakétát 1933-ban bocsátották fel, amiben Wernher von Braun tudós is részt vett. Ekkor még a Berlintől délre fekvő Kummersdorfban hajtották végre a csodafegyverek (Wunderwaffe) kísérleteit, de ezt kinőtték, ezért kezdték meg a nagyszabású építkezést Peenemünde félszigetén.
A KdF-Wagen Typ 60, vagyis a Volkswagen Bogár 〈Bővebben>>>〉 alapját a negyvenes években 990 Reichsmarkért kínálták, viszont az összegyűjtött takarékbélyegek ellenére senki nem kapott belőle, minden ment a levesbe, a háborúba. Hitlert különösen az nyűgözte le a Bogárban, hogy a nagy számban gyártható civil autó könnyen átalakítható volt katonai járművé. A wolfsburgi üzem nagyszabású alapkőletétele 1938. május 26-án Adolf Hitler által történt, mintegy 70.000 nemzetiszocialista részvételével. 1941 augusztusától a háború végéig körülbelül 51.000 Kübelwagen és 14.000 Schwimmwagen hagyta el a gyárat. A Luftwaffe a csarnok alagsorában kényszermunkásokkal V-1 rakétát, Junkers Ju-88 repülőgép szárnyakat, kormányokat és kabinokat állíttatott elő.
Brüzs?! Éveken keresztül álmaim úticéljai között szerepelt ez a város és mivel valamivel közelebb áll hozzánk a francia, mint a holland nyelv, nálunk a francia neve, Bruges terjedt el. Az amúgy lengyel várost, Gdanskot sem lőjük be a német gyökerekkel büszkélkedő városként, Danzigként és főleg a helyieknek nem reklámozzuk a kellemetlenül elsülhető német megnevezését. A Nyugat-Flandria tartomány, mivel flamand nyelvű, Bruggéhez közeledve, csak így volt látható a táblákon és az egyik souvenir boltban a kérdésemre megkaptam a mindent tisztázó választ: Bröhhe (Brugge)!
Az I. világháború után Németország nem rendelkezhetett légierővel, ezért az 1920-as évektől kezdve titokban civil intézményeknek álcázott katonai pilóta‑kiképzőközpontokat és titkos légi egységeket hozott létre. Hitler hatalomra kerülése után rögtön igen bő költségvetéssel és a német ipar támogatóival hozzálátott az amúgy Hermann Göring vezetette Luftwaffe felfegyverzéséhez.
