1944. június 6-án a Harmadik Birodalom Führere a berchtesgadeni nyaralójában átaludta a délelőttöt, ugyanis utasításának megfelelően nem ébreszthették fel. Alapos indokuk lett volna, mivel a szövetséges invázió megindult, hogy Normandiában partra szálljon. A Norvégiától Spanyolországig húzódó Atlanti fal parancsnoka, Erwin Rommel pedig a felesége születésnapját ünnepelte Ulmban. Közben éjjel már ejtőernyősök lepték el az eget, hajnali öt felé pedig megjelentek az első hadihajók a tengerparton…
Az északi emberek földje, vagyis Normandia településeinek 60%-a még ma is viking nevet visel, mivel még a 9. században a területet megszerezték a franciáktól. Főleg nyáron érdemes ide ellátogatni, mivel az óceáni éghajlatnak köszönhetően a kánikulából a tavaszias időbe menekülhetünk. A várakozással ellentétben viszont ne egy unalmas lapos területet várjunk, mivel néhol már a homokos tengerpartot is magas sziklák váltják, a félszigetet pedig a dombokon átívelő bokázsok (bocage), vagyis a fákból és bokrokból álló sövények szabdalják.
Normandiában a 8-19. század között épült Mont-Saint-Michel bencés apátsága és erődítménye már messziről letaglózó a tengerből kiemelkedő méretével. A több száz éven keresztül épült középkori kis házak egyvelege egy olyan harmóniát hoz létre a környező öböllel együtt, hogy 1979-ben nem hiába került fel az UNESCO világörökségi listájára az egyedülálló esztétikai és katolikus helyszínként való fontossága miatt.
Hodály. Elsőre ez juthat az eszünkbe, ha végéré érünk a Fekete-erdei Szabadtéri Múzeumnak (Schwarzwälder Freilichtmuseum Vogtsbauernhof), mivel olyan hatalmas méretű parasztházakat ismerhetünk meg, amik hazánkban abszolút nem voltak jellemzőek. Ezekben a lenyűgöző gazdaságokban, malmokban, szobákban és istállókban felfedezhetjük, hogyan éltek és dolgoztak az emberek az elmúlt 600 évben a Fekete-erdő területén. Másodsorban az is lehet még itt a benyomásunk, hogy nem egy unalmas skanzenről van szó, mivel szabadon felfedezhetjük minden épületet a pincétől a padlásig úgy, mintha a múltban egy percekkel ezelőtt otthagyott farmot látnánk.
A turizmus a világ felkapottabb helyein kezd olyan mértéket ölteni, hogy a helyieket egyszerűen megfojtja. Egy velencei városlátogatáshoz jegyet kell váltani, sőt a 25 főnél nagyobb csoportok nem is látogathatják. Ilyen és ehhez hasonló trendek tudatában is érdemes elgondolkodni, hogy kevesebbet kellene utaznunk már csak a Föld védelme és az élhetőség megtartása érdekében is. Ezért az Utazás Európába oldal is arra törekszik, hogy olyan élményt nyújtson, ami egyre inkább a valósághoz közelít. A következő cikkekben így megtalálod >360°Panorama> jelöléssel azokat a vizuális lehetőségeket, amik élményszerűbben mutatják be a látnivalókat, mint akár a videók, főleg, ha egy VR szemüveget is feldobsz! Ezt a próbálkozást nézzük meg először Strasbourgban!
Észak-Franciaországban autózva igencsak tanácsolt a sebességhatárokat betartani, mivel rengeteg traffipaxot helyeztek ki és nem szégyenlősek egy csekély kis sebességtúllépésért is küldeni utánunk a büntetést. Fleury-devant-Douaumont helységtábla után is lassítottunk, viszont csak a fenyőfák végtelenjét láttuk, mivel több mint száz éve egyetlen egy ház sem áll már, egyszerűen letarolta az első világháború, kilenc más településsel együtt. Fleury máig bejegyzett település, nulla lélekszámmal. Az I. világháború előzményeiért kattints >>> a Nyugaton a helyzet megváltozott c. korábbi cikkre!
Ha a franciaországi Normandiában több évben is egy nevezetesség a második leglátogatottabb turisztikai helyszín lett a Mont Saint-Michel után, akkor már érdemes lehet utána nézni, hogy mi is az. A távol-keletiek vagy az angolok buszos csoportja sem tévedhet, ha a végeláthatatlan parkolót még az esős időben is megtelítik, ezért mi sem hagyjuk ki!
Mit adtak nekünk a… franciák?! Baguette, croissant, quiche, croque-monsieur, brie, macaron, profiterol, soufflé, mousse, mille-feuille és a baba au rhum. Kell még folytatni a sort? Ezekről csakis egy dolog juthat még eszünkbe, a világhírű látványosságairól ismert Párizs! A Szajna-part Pont de Sully és a Pont d'Iéna hidak közti szakaszán álló épületeket a Világörökség részeként tartják számon, ilyen többek között a Notre-Dame-székesegyház, a Louvre a világ egyik leggazdagabb műgyűjteményével, a Musée d’Orsay, a Grand és Petit Palais, az Invalidusok palotája és temploma, a Mars-mező, a Chaillot palota és nem utolsó sorban az Eiffel-torony.
A hosszú nyári autós utazásokba érdemes kisebb-nagyobb megállókat szervezni, hogy a több órás monoton német autópályát >Bővebben>>> megtörje egy pár órás felüdülés. Ilyen látnivaló lehet a budapestnyi lakosságú bajor város, München, ami már 6-7 óra alatt elérhető, bár egyeseknek konkrét úticélnak kevés lehet, de közbeiktatott látnivalónak azonban tökéletes!
Zsámbék feletti dombok „Hollywood” felirata mögött az erdő titokzatos bunkereket rejt, ami korábban a Magyar Néphadsereg honi légvédelmi rakétabázisa volt és ahol százötven katona teljesített 24 órás szolgálatot, hogy ellássák Budapest légterének védelmét. Itt kerül minden évben megrendezésre a Zsámbéki Hadikulturális Fesztivál katonai hagyományőrzőkkel, korabeli járművekkel és fegyverekkel, amit nem csak nézegetni lehetett, hanem ki is lehetett próbálni!
Külföldi utazásunk sarkalatos pontja lehet az amúgy végtelenül egyszerűnek tűnő autóbérlés, de nem minden az, aminek látszik! A weben található rent a car oldalakon pikk-pakk kinézhetjük, lefoglalhatjuk álmaink autóját, a helyszínen viszont senki ne lepődjön meg, ha pofára esik! Ugyanis utazásunk előtt megkereséssel éltünk a Centauro rent a car felé, hogy ezeket a bökkenőket elkerüljük és a teljes körű biztosítással mindent kivédjünk. A körültekintő előkészület és a sajtósok segítsége az alábbi problémát nem oldotta meg, sőt a helyszínen a kollégák hátat fordítottak, a központi sajtós pedig válaszra sem méltatott! Nézzük is meg, hogy bánnak a magyar turistával!
A hat éves autót már le kell cserélni, mert az már nyilván több mint öt és egyébként az már öreg. A hadi technikában szerencsére ez nem teljesen így működik, ha a cuccainkat nem hagyjuk Tatán vagy éppen Taszáron szétrohadni. Az alábbiakban megnézhetünk pár olyan több évtizedes repülőt, amelyet hosszú időn keresztül megőriztek, sőt technikailag fejlesztettek is. Ehhez és a világháborús gépekhez >Bővebben>>> is kellő illusztrációt nyújtottak a duxfordi Imperial War Museum kiállításán bemutatott gépcsodák.
Az Egyesült Államok légierejének (USAAF) bombázói nappal támadtak, éjszaka pedig a brit hadműveletek főként ipari városok ellen mértek csapást. 1944. március 6-án több mint 700 nehézbombázó a Nyolcadik Légierő (The Mighty Eighth) 800 kísérő vadászgépével együtt számos célpontot támadott Berlinben és ledobta az első amerikai bombákat a Harmadik Birodalom fővárosára. A D-napon több mint 2.300 bevetést hajtottak végre a Nyolcadik légierő nehézbombázói a normandiai és a cherbourg-i inváziós területeken. Az egykori Magyarország részéről érdekesebb a Tizenötödik légierő, mivel az 1943. november 1-től a Dél- Olaszország bázisairól bombázta Európát. Első parancsnoka Jimmy Doolittle tábornok volt, akinek az irányítása alatt 90db B-24 Liberator és 210db B-17 Flying Fortress állt.
illusztráció forrása: Fortepan / National Archives
Az angliai Duxford pilótái által a brit csata során tett erőfeszítések, eredmények és áldozatok elismeréseként az Imperial War Museum bejáratánál kapuőr repülőként egy Hawker Hurricane II-t állítottak ki. 1938-ban a duxfordi 19-es volt az első RAF-század, amely megkapta az új Supermarine Spitfire-t, így Midlands, Kelet-Anglia, valamint Észak-Anglia védelméért volt felelős. A Hurricane-ok először júliusban érkeztek Duxfordba a 310-es osztag megalakulásával, amely Franciaországból átszökött csehszlovák pilótákból állt. Nézzünk körül a duxfordi múzeumban, hogy milyen vadászgépek repültek vissza a 80 éves múltból.
A második világháború alatt a Brit Királyi Légierő (RAF) bombázása a náci Németország ellen az egyik leghosszabb, legdrágább és legellentmondásosabb volt a szövetséges hadjáratok között. Célja az volt, hogy súlyosan meggyengítse Németország katonai, ipari és gazdasági képességét, valamint a német nép morálját ássa alá, ami központi szerepet játszott a szövetségesek háború megnyerésére irányuló stratégiájában. A RAF több évtizedes szövetséges repülőinek megismeréséhez a legprofibb helyszínt a duxfordi Imperial War Museum (IWM) adta, ahol egy helyen megcsodálható szinte az összes érintett gép. Nézzük is meg, hogy a korábban megismert náci Luftwaffe bombázóival >Bővebben>>> szemben milyen szövetséges hadak rendelkeztek.
